Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 11. szám - Szily Lénárd: Elnöki székfoglaló beszéd
324 Elnöki székfoglaló beszéd. Mondotta. Szily Lénárd, a somlyóvidéki ev. tanítóegyesület elnöke. Mélyen tisztelt tanító urak! Szolgatársaira a Krisztusban ! Szép erkölcsi igazságot fejez ki a nagy költőnek amaz ismert mondása, hogy »nehéz pályán szép küzdeni« s ha az igaz, pedig igaz, akkor a néptanítói pálya már csak küzdelmei miatt is a legszebb életpályák egyike. Mert igaz ugyan, hogy minden életpályán a munka terem kenyeret és dicsőséget, mindenütt csak a küzdelem arat diadalt, mégis mig az egyik téren anyagi eszközök és némi egyéni ügyesség már elvezetnek a kívánt czél- hoz, míg másutt kitartó szorgalom is előbbre visz és az ismereteknek bősége, a tudásnak gazdagsága is magasra emel; addig a tanítói életpálya a maga harcosától, hivatás érzetet követel, a mely soha meg nem lankad, hűséget, mely soha meg nem csorbul, lelkesedést, mely soha meg nem csügged, türelmet mely soha el nem fogy, munkakedvet, a mely soha meg nem roskad, akaraterőt, ügybuzgóságot, a melynek semmi sem nehéz, a mely soha meg nem törik és apostoli önfeláldozást, a melynek élete is nem drága, hogy elvégezhesse az ő futását és bizonyságot tehessen arról, hogy ö annak a nemes ügynek hiv és bölcs szolgája akar lenni, a melynek lobogója alá nem silány kenyérkeresetből, talán a viszonyok által kénysze- ríttetve nyomorult bérért szegődött; hanem feladata magasztos voltának s a rája váró nehéz küzdelmeknek és szent kötelességeknek teljes tudatában ifjúi szive lángoló lelkesedésével és igaz hivatásérzettel önként sorakozott. Mert igenis nemcsak küzdelmeinél, hanem feladatánál és czéljánál fogva is egyik legszebb életpálya a tanítói pálya. A házi nevelés áldásos munkáját folytatni, vagy annak mulasztásait pótolni, avagy félszegségeit helyre igazítani, a vadhajtásokat nyesegetni, azt a gyenge gyermeket tanítani, nevelni óh de nehéz, óh de szép feladat. Ismeretekkel gazdagítani a tudatlan elmét, azt az ártalan, de könnyen ide oda hajlítható, tehát a rosszra is könnyen hajló gyermeki szivet a minden szép, nemes, igaz és jó iránt tenni fogékonynyá, edzeni az akaratot, a mely oly hamar megcsügged, bár csekély akadályok előtt, fejleszteni a bátortalan önbizalmát, mely a munka kezdésétől is visszariad a sikertelenség leverő reménytelenségében és mégis bizonyos korlátok között azt féken tartani, nehogy elbizakodottsággá, önhitséggé fajuljon, irányítani, vezetni azt a fejlődő jellemet, hogy az istenfélő, emberbecsülö hűséges munkás becsületes és igazságszerető legyen, hogy Isten, önmaga, övéi, a társadalom, egyháza és hazája iránti szent kötelességeinek lelkiismeretes teljesítésében keresse és találja nemes büszkességét és legfőbb boldogságát: Oh ez a czél magasztos: ez a feladat engem lelkesít a czél felé való törekvésben önökkel együtt munkálkodhatni, nekem dicsőség. Ily gondolattal lévén, köszönettel fogadom az önök megtisztelő bizalmát, melylyel a somlyovidéki ág. hitv. ev. tanítóegylet elnöki székébe elhívtak s melyet én bizonyára több jó akarattal, mint tehetséggel, de mindenkor odaadó munkássággal igyekszem meghálálni.
