Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 9-10. szám - Iván bácsi üzenetei
298 P. Sándor. Gyepü. Ilyen kérdések minden gondolkodó, sőt néha véletlenül a nem gondolkodó emberek agyában is felmerülnek. A kinek nincs érzéke hozzá, nem foglalkozik velük tovább, mint a rossz gazda nem törődik vele, ha az eke itt ott megvetemedett s egy egy darabka földet felszegetlenül hagyott. Pedig az ehez hasonló kérdések az ember erkölcsi alapját ostromolják, nem szabad tehát megengedni, hogy ez ostrom hosszú ideig, vagy épen az élet végéig szakadatlanul folytatódjék. Helyesen cselekszik tehát, a ki az ily kérdésekkel, mihelyt felvetődtek, azonnal igyekszik elbánni. A kiindulás azonban nem volt helyes s az ut sem volt jól megválasztva; azért jutott önmagának se tetsző minden bizonnyal fonák eredményre. A szellemi élét törvényeit nem lehet a statisztikai adatok számai után kikutatni. A szellem szabad. Még ha igaz volna is azon állítás, az a vélemény, miszerint a nemesen gondolkodók általában véve kevesebben vannak, mint azok, kik az erkölcsi élet áldásait nem ismerik, még ha igaz volna is, hogy a történet tanúsága szerint az emelkedett hangulatú, ideális, magasztos érzelmekben gazdag idők csak rövid ideig tartanak, ellenben az úgynevezet corruptiós korszakokban hosszú ideig sínylődik az emberiség, mondom még ha ezt bizonyítanák is a statisztika adatai, még akkor sem lehetne ebből arra a következtésre jutni, hogy talán hát mégis az a hétköznapi állapot felel meg az amber világ- törvényszerinti rendeltetésének s az élelmes, tág lelkiismeretű, vagy a lelkiismeret uralmát el sem ismerő ember tökéletesebb, jobban megfelel az ember igazi fogalmának, mint a ki minden lépten nyomon az erkölcsi törvény által hagyja magát korlátozni. Mert a mint a lelkiis- meretszabadságra nézve kimondották már a reformátorok, hogy a hit világában a többség szavának döntő érvénye nincs, úgy általában erkölcsi kérdésekben a példák, esetek számbeli mennyisége döntő bizonyítékot nem nyithat. Egy almafa termésének nagy része elcsenevészhet, elférgesedik, korcscsá fejlődik és csak alig egy két szépen kifejlődött gyümölcsöt hoz, kinek jutna eszébe azt mondani, hogy azok a korcsszülöttek képezik a fa egyéniségének, fajának megfelelő eredményt. E csenevész almák csupán az ez idei termést képezik, melyre a fa egyéni tulajdonain kívül, sőt azokkal ellentétben sok természeti körülménynek volt befolyása. Senki se fogja azt állítani, hogy ez a termés rendes állapot. És így van a dolog az ember erkölcsi világában is. De nem is helyes az a vélemény miszerint az emberiségnek min. dig csak a kisebb része jó, a többi a nagyobb rész gonosz ; és hogy a történet szerint csak rövid ideig tartanak a „jó idők“ és sokkal tovább a „rossz napok“. Már maga a megnevezés is ellenkezőt bizonyítja. Ezeket „napoknak“ szoktuk nevezni, amazokat „időknek“. Az sem áll, hogy mindig több volna a rossz ember, mint a jó. Sőt még az úgynevezett sülyedt korszakokban is higyje el, több a jó mint a rósz, a különbség csak az, hogy ilyenkor a gonoszaknak kedvezőbb a légáramlat, köny- nyebben boldogulnak s nagyobb lármát tudnak csapni s rövid időre sikerül nekik elhitetni a világgal, hogy az ő kezükben van a hatalom-
