Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 9-10. szám - Tárcza
288 népiskolába felhozni nem lehet. Vadságuk, munkaiszonyuk, meglehetősen középkori tisztaságuk (deglett malacz illata) elég akadály, hogy ezt meg ne reszkírozzam azzal az előítélettel szemben, a mely népünkben a czigányokkal szemben oly élénkén megnyilatkozik. A tanítást csak is ott a tanyájukon képzelem el és nem is mindennap. Vályogból olcsó tantermet kellene részükre ideépíteni; ide könynyebben felhozhatók a gyermekek, másrészt a tanítást könnyebben lehetne ősi szokásaikhoz alkalmazni. A mi egy kezdetleges, de a mellett a czélnak megfelelő tanterem felállítását, a gyermekeknek taneszközökkel való ellátását illeti, azt hiszem, nem okozna nagyobb főfájást. Egy két maecenás csak akadna N.-Kikindán is, a kitől 100 —120 frtot a nemes czélra meg lehetne szerezni. Mindezeket természetesen nem azért mondottam el az „Evang. Népiskola“ olvasói, kedves kartársaim előtt, hogy feltűnést keltsek vele, avagy hiúságomnak tömjénezzek és olyasmit fitogtassak, a melyre nem az igaz emberszeretet ösztökél. Nem, kizárólag azért tettem, hogy czélom eléréséhez nagybecsű tanácsukat kikérjem. Mert mielőtt a jövő tavaszszal a dologhoz komolyan hozzálátok, sok mindennel kell még tisztába jönnöm. Nevezetesen azt szeretném tudni, vájjon falun, vagy bárhol működő kollegáim nem tanítottak-e még czigány gyereket iskolájukban, nem akad-e valahol az iskola padjain egy-egy rajkó, a ki a betűvetés mesterségén töri a fejét? Ha igen, írják meg nekem. írják meg kedves kollegáim akár levélben, akár a t. Szerk. úr szives engedelmével e lapok hasábjain, vájjon hány éves korában kapták fel a rajkót, meddig tanúit, volt-e kitartása, lehetette vele eredményt elérni? Egy-két esetről van már tudomásom, de ez még nem elég ahhoz, hogy módszeremet, a melyet czigányaim között követni akarok, eleve megállapítsam. Teljes előkészülettel akarnék munkámhoz fogni, mert mi sem árt jobban az ilyen vállalkozásnál, mint a kapkodás és sötétben való keresgélés. Hiú ábrándokkal nem áltatom magam. Tisztában vagyok én azzal( hogy kollegámmal, kivel a czél elérése érdekében szövetkeztünk, töretlen úton indultunk el. Tudom azt is, hogy sok előítélettel és nagy nehézségekkel kell megküzdenünk, de lelkesít bennünket az a tudat, hogy lelkileg legnyomorúltabb embertársainkkal akarjuk a kultúrát megkedvelteim és így őket, a haza hasznos polgáraivá nevelni. Sikerül-e majd, az ég tudja. Szívből kérem azért kartársaimat, hogy tanácsaikkal, a mennyiben czigány-gyermekek tanításakor tapasztalatokat gyűjtöttek, közöljék azokat velem. Támogassák így törekvésünket, melyre néma jutalom reményében, hanem egy nemesebb czél eléréséért vállalkoztunk. Geleji Frigyes, ev. tanító. N. K i k i n d a.
