Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 9-10. szám - Tóth István: A közérdekről

257

Temetésén Horváth Sándor pesti ev. lelkész mondott gyönyörű beszédet, híven feltüntetve az elhunyt kiválóságait. Gyászoló kartársai nevében pedig íalvay Antal igazgató búcsúzott el tőle.

Áldott emlékét őrizzük meg mi is sziveinkben s válaszszuk őt mintaképünkül!

A közérdekről.*)

Még egy év, s a XIX. század az istenkéz által készített örök enyészet sírjába fog dőlni. És mi sírva és reménykedve állunk meg a gödörnél, hová a kimúlt századdal annak erényei, bűnei örömei és fájdalmai végkép bezárulnak.

A honfi a leélt időkre gondolva sóhajtja:

A halál is fenyegetett,

Meg is sebzé a nemzetet.

Szomszéd, s testvér átka verte,

De a baját kiheverte.

A földmives, iparos és kereskedő összeveti hasznát és kárát. A tudós azt nézi, mennyi kincset gyűjthetett a jövőnek. A művész a szinnek és zenének játékában, avagy festésében igyekszik átadni, megörökíteni a múlt emlékeit. És a költő? Dalt ir, mely ajkról-ajkra szálljon, és zengje a régi dicsőséggel együtt azt a hódítást, mely vérbe nem kerül, mégis nagyobb lett, mint hosszú, századok véres harczainak eredménye.

Hát mi tanítók ? Mi azt nézzük, mit cselekedtünk és mit nem cselekedtünk a nemzetépítés nagyszerű munkájában? Ott van-e a nép erkölcse, a hol lennie kell? Mi hiányzik még abból, a mit véghez nem vihettünk, először a magunk lanyhasága, másodszor a társadalom magánakvalósága miatt? Hogyan emeljük fel a porból azt a ledőlt szobrot, melyet az egyéni gög és hiúság, hitetlenség és rosszakarat annyiszor megingatott s a melyet mindannyiszor nekünk kellett fölemelnünk, nem a legszegényebb munkások díja fejében, hanem mert keblünkben lángolt az Isten, a haza, az

*) E magas szárnyalás« elnöki megnyitó beszédet szerzője s előadója, mint lapunk buzgó munkatársa, szives volt közlésre átengedni. Előadta azt a solti ev. ref. egyházmegyei tanítóegyesület ez évi közgyűlésén. Szerk.