Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 7-8. szám - Egyesületi tudósítás
23? A gyűlés főtárgyát, mondhatni, fénypontját ügyvivő alelnöknek nagy körültekintéssel szerkesztett jelentése képezte. Ebben először is szomorodott szivvel emlékezett meg Grosch Henrik, a gyönki gyülekezetnek évek hosszú során át volt fáradhatatlan s közbecsülésben álló tanítója, egyesületünknek buzgó tagja, mindannyiónknak felejthet- len kartársa, f. é. május 12-én hosszas betegség után történt gyászos elhunytáról. A gyűlés jkönyvileg is kifejezte a szeretett kartárs halála feletti részvétét és köszönetét nyilvánította Tóth Sámuel gyönki ev. ref. tanítónak, ki a temetésen megj«lent egyleti tagoknak lakását volt szives rendelkezésére bocsátani a gyászdalok összepróbálására sőt a karéneklésben maga is közreműködött. Alelnök előterjeszti, hogy az őszi gyűlésünkből vett megbízatásához híven egyletünk pecsétjét elkészítette. Továbbá,hogy körünk „Eötvös- alap gyűjtő és kezelő helyisége bizottságának“ jóváhagyás végett felterjesztett alapszabályzata a központi elnökség igen meleg hangú átirat kíséretében jóváhagyva és megerősítve visszaérkezett. Mindkét előterjesztés tudomásúl vétetett. Jelenti továbbá, hogy őszi gyűlésünk határozata értelmében, a szomszédos kartársak szives segédkezése mellett kérvényileg megszerezte az egyházmegyénk területén levő összes takarékpénztárakat az Eötvösalapra való adakozás czéljából. A nagy remények közt végzett munka azonban teljesen eredménytelen maradt, a mennyiben jelzett czélra egyetlen krajczár adomány sem érkezett be. Sőt még egyetlen válasz sem. Ezen körülmény nagyon is feltűnő, annyival inkább, miután a tolnamegyei jegyzői egyesület simontornyai járási köre csupán a sirron- tornyai járásbeli takarékpénztáraktól nyugdíjpénztára javára 900 frt adományt volt szerencsés nyerhetni. A gyűlés köszönetét mondott a köri alelnöknek és a segédkező kartársaknak, valamint a m. kir statisztikai hivatalnak is azon előzékeny szívességéért, hogy a takaréktárak czimjegyzékét bocsátotta ren- relkezésünkre. A takaréktárak rideg s önző magatartása felett azonban mély sajnálkozásának adott kifejezést a gyűlés. Nemcsak azért, mivel ezen pénzintézetek vezetői humánus érzéséhez forduló kérő szózatunkra semmit, még csak morzsákat sem adtak a nyomorral küzdő szegény tanító özvegyeket és árvákat gyámolító és istápoló orsz. Eötvösalap intézet czéljaira, daczáia annak, hogy ezen intézet kevés kivétellel anyagilag mind igen jól áll és hogy ezen jólétük emeléséhez a mi híveink is hozzájárulnak filléreikkel: hanem főleg azérí, mivel ezen intézetek vezetői eljárásuk és magatartásukkal kétségbe vonhatatlanul kimutatták, hogy csakis a rideg önérdek vezéreli őket. Ezért megbizatott alelnök, hogy a tanítóság tájékoztatás czéljából a nyilvánosság előtt is szóvá tegye és kellőleg méltassa a dolgot. Ugyancsak az Eötvösalap egyesület felhívást intéz hozzánk, a melyben előadja, hogy az „Anker4* biztositó intézet 500 írttal járult az alap
