Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 7-8. szám - Egyesületi tudósítás
234 meg egyletünket ezutánra is, hogy azt a magasabb czélokért való lelkesedés s az azokért való fáradhatlan küzdés tudata s a kötelességérzet ereje hassa át s erősítse tagjainak nem ama konventionális, hanem őszinte, az egy munkát teljesítés tudatából fakadó kartársi szeretete. Az istenitiszteletet Tatay Lajos, b. tamásii lelkész úr végezte. Buzgó ének után a nap ünnepélyességével összhangzó, lélekemelő oltári imát mondván el. Istenitisztelet után Nagy Sándor, b.-szt.-lászlói lelkész úr emelkedett szellemű s a nap jelentőségét méltató beszéddel nyitotta meg a gyűlést, üdvözölvén egyúttal a jubiláris gyűlésünket becses látogatásukkal megtisztelő Hofbauer Pál, b.-szombathelyi, Tatay Lajos, b.-tamásii és Balogh István, vanyolai lelkész urakat és gyűlésünk többi, szépszámú vendégeit. Macher Endre alelnök úr kartársi szívből fakadó szavakkal illesztette jubileumi gyűlésünk keretébe azon gyászt, mely Barabás Gáspár tanitótársunkat, egyletünk jegyzőjét és kedves családját szeretett leányának elhúnyta által érte. A gyűlés alelnök úrral együtt részt vett Barabás Gáspár tagtársunk gyászában, jkönyvileg is kifejezvén őszinte részvétét az őt ért csapás felett. Németh Péter, egyletünk közp. pénztárosa a nap ünnepélyessége s a múlt emlékeinek hatása alatt azon indítványt tette, hogy egykori érdemdús elnökének, boldog emlékű Tatay Sámuel esperes-lelkész úrnak sirjához vonúljon ki az egylet s tegye le a hála és kegyelet adóját annak sirjánál, aki egyletünket megalakúlása óta jóindulatú tanácsadásai és hathatós pártfogása által meleg szeretetében részeltette, előmozdítván ezáltal egyletünk virágzását. Ezen indítvány mellé testvérül szegődött Hofbauer lelkész úrnak azon indítványa, hogy megemlékezvén az egylet egykori elnökéről méltó, hogy annak életbenmaradt özvegyénél a tisztelet adóját testületileg rójuk le. A két, határozattá lelkesedéssel emelt indítványnak a gyűlés után eleget teendők, mindenekelőtt özv. Tatay Sámuellé úrnőnél tisztelegtünk, aki előtt Nagy Sándor elnök úr tolmácsolta egyletünk tiszteletét. Leróva az özvegynél a tisztelet adóját, kivonúltunk boldog emlékű Tatay Sámuel volt esperes-lelkész úr és a „Bakonyvidéki ev. Tanitó-egylet“ egykori elnökének sirjához, ahol is egy gyászdal eléneklése után Nagy Sándor b.-szt.-lászlói lelkész úr fejezte ki az egyletnek a boldogúlt iránti háláját és kegyeletét, áldást mondva annak porladozó földi maradványaira. Tatay Lajos b.-tamásii lelkész úr szólott ezután, mint a megboldogúlt fia. A holtak — úgymond — nem fejezhetik ki köszöne- tüket, helyettük az élők teszik azt meg. Lelkének egész melegével köszöni tehát úgy a maga, mint a család nevében az egyletnek ezen ke- gyeletes megemlékezését. Tudja, mert lelkében érzi, hogy a boldogúlt- nak szelleme velünk van e pillanatban is és mennyei hazájából szeretettel tekint le azokra, kik őt szerették. Jubiláris gyűlésünk kimagaslóbb mozzanatainak egyike volt Németh
