Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 7-8. szám - Tárcza
228 Hogy’ bele ne egyezett volna a boldogságtól repeső atya, hiszen kis felesége e pillanatban nem tudott volna olyat kívánni, melynek teljesítése parancs ne lett volna előtte. „így bizony kis Margit, ezentúl te lész a mi életczélunk. Úgy-e kis feleségem dolgozni, tenni fogunk érte, nemesebb czélra úgy sem szentelhetjük erőnket mint ha betöltjiik kis körünkben, Istentől nyert hivatásunkat“ mondja a fiatal férj, csókot nyomva ifjú neje ajkára, fogadását ezzel pecsételvén meg. * Telt, múlt az idő, újabb boldogságot hozva a kis fészekbe, hol immár a második apróság is kedvesen csicsergett. Hősünk emberül beváltotta ígéretét, megtévén legjobb tudása szerint férji s apai kötelességét, melyek mellet hivatalos működésével is annyira magára vonta a figyelmet, hogy egy tekintélyes városi gyülekezet kinálta meg egyik iskolája vezetésével. „Elfogadjuk kis feleségem, hiszen most nyílik alkalom szeretteinknek gondos nevelésére, mert lásd akármilyen jól érezzük is magunkat puha fészkünkben, minket a jövő kötelez, hogy ezen alkalmat felhasználjuk gyermekeink érdekében. „Tudod kis úram, én bele-egyezem kívánságodba, bár fáj itt hagynom e helyet, hol minden fa, minden bokor ismerősöm, s hol olyan igazán jól érzem magamat, mindenkit szeretve s mindenkitől szeretettve. De igaz, hogy mink csak a szeretetben vagyunk gazdagok, egyébként gondolnunk kell a holnapi napra. így eltűnődve kettecskén, elhatározták, hogy bármilyen nehezükre esik is e válás, a jövőre való tekintettel búcsút mondanak első boldogságuk színhelyének s elmennek abba a nagy falúba, hol szemüveges pro fessorok fogják majd Margitkának elmagyarázni, hogy nemcsak újjaít használhatja a számolásnál, hanem azokat a girbe-görbe betűket is, melyeket az édesapja azoknak a kis falúsi buksiknak évről-évre elmú- togatott. Mondanom sem kell, hogy a kis Margitka ezt is gyorsan megta- núlta. Hiszen a szülői gondosság eddig is elsővé tette e kiváló tehetséget; s e gondosság, — több eszköz állván rendelkezésére — most hatványozott mértékben engedte úgyszólván előre szökni ezt a kis tanúim vágyó göndör fejecskét. Volt is öröm a boldog kis családban, melynek immár a trón-örököse is erős gestusokkal jelentette, hogy számot tevő egyéniség a házban; de örültek a numerusokkal győzködő pápaszemes bácsik is, hogy a kis Margitka fejecskéjében olyan jó talaja van az ő magvetésüknek. Mondogatták is a boldog apának, hogy nem kell megállni a fél úton, előre! ki túdja mily sokra viheti. Nincs az a műveltségi ág, melyben otthon ne volna. Talán még a nő-emancipatióval is érveltek, csakhogy kedves tanítványuknak továbbképzése valahogy meg- ne akadjon. Ennyi bíztató ok mellett aztán a kis Margit haladt, haladt, mígnem már a budapesti polg. isk. tan.-női képző intézet legkitűnőbb növendékei között találjuk. Ámbár csak az első évben nyitotta meg
