Evangélikus Népiskola, 1899
1899 / 1. szám - Sass János: Sylvesteri elmélkedés
13 vagy, de van-e érzéked ama hervadhatlan gyönyörök élvezetére, melyeket a tudományos foglalkozás vagy a művészet nyújt. A jótékonyságnak, vagy a hazaszeretetnek, egyháziasságnak, barátságnak vagy más egyéb erények szolgálatára áldozod erőidet, de fel tudod-e togni az erénynek minden földi kincseket felülmúló becsét s nyugodt lélekkel tudsz-e ezekről lemondani, ha amannak árán könnyű módon megszerezhetnéd? Vagy tudsz-e felelni, ha azt mondják szép, szép az erény, de nem lehet belőle jóllakni! Nem, valljuk meg őszintén, nem ismerjük és nem tudjuk ma miben rejlik a lélek üdve; nem is gondolkozunk róla, nem is képzeljük, hogy arról gondoskodni szükséges volna. És mivel ezt az iránytűt, mely az emberiség egyetlen igaz iránytűje, elvesztettük, ez az oka, hogy hajónk ma a bizonytalanság és czéltalanság árjain képzeletet felülmúló változatossággal hányódik ide s tova. Ez az oka, hogy az emberi társadalom mozgalmait nem eszmék vezetik, a melyek annak egy-egy részét valamely határozott czélra, határozott irány követésére egyesítenék. Innen van, hogy sem a vallási, sem a politikai, sem a tudományos, sem a társadalmi téren nem tudjuk meghatározni, milyen irány uralkodik : a szabadelvű, vagy a con- servativ, az absolutistikus vagy a demokratikus, a pietismus, vagy a rationalismus. Ma minden ember egyedül önmagával, de önmagának is csak anyagi jóléte gondjaival van elfoglalva. Indokolja a mai kor emberének ezt a gondolkodásmódját némileg az, hogy a megélhetés sokkal nehezebb, mint volt más korszakokban s e teljes tönkre jutás sokkal köny- nyebb, mint volt bármikor. De ez indok nem jogosít bennünket arra, hogy az eszméket társadalmi életünkből teljesen száműztük, s helyettük bálványokat állítottunk fel, hogy nekik szolgáljunk, hogy ezeknek áldozzuk minden erőnket a nélkül, hogy azok által a mi lelkünk az enyhülésnek, megelégedésnek, nyugalomnak malasztjában részesülne. Vagy hol van, hol volt valaha ember, kit a nagyravágyás bálványa kielégített, hol van, ki a Mammon karjai közt megnyugvást talált, hol van, aki az érzéki élvek tengerében meg nem csömörlött, hol az, ki a hiúság bálványának oltára alatt enyhülést talált! És iia a mai ember e bálványoknak áldoz szünet nélkül, csuda-e, ha boldog elégedett embert nem találunk sehol, nincs senki, kinek keble tele ne volna elégedetlenséggel és keserűséggel, kinek ajkáról szünet nélküli panaszt ne hallanánk ? De mégis van ma is egy vezéreszménk, melynek bár öntudatlanul de hatalmas erőkkel szolgálunk. A gondviselés akkor se hagyja el az embert, mikoz ez a tékozló fiúként elfordult tőle. Van ma is egy vezér" eszménk: a tökéletesedés. Az anyagi érdekek súlyos gondjai száz meg száz új találmánynyal gazdagítják az emberiséget, a természet végeden birodalmából új meg új eddig ismeretlen területeket segítettek
