Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 5. szám - Kund Sámuel: Figyelő úr válaszára - A gyermek-psychologia köréből. Tidemann Detre megfigyelése a gyermek szellemi képességeinek fejlődéséről

tett, vagy ha játákszereit ügyesen mozgatta, akkor először jókedvűen nevetett, aztán körültekintett: észrevették-e ezt a körülötte levők? Megdicsérik e érette? Azt is szerette, ha felpiperézték, új ruhát adtak rá. Valószínűleg azért, mert tudta, hogy a mikor mások tisztán, szépen felöltöztetve látták, ezért rendesen megdicsérték s megcsodálták. — Ez időtájban született húga és mutatkoztak rajta az irigység jelei. Mindig meg akarta verni, valahányszor anyja ölében, vagy pedig abban a bölcsőben látta, mi eddig az övé volt. Kellemetlenül hatott rá, hogy most olyantól esik el, a mihez eddig egyedül csak neki volt joga. — Eddig a rokonszenv hatása csak addig terjedt, hogy a saját érzelmeit igyekezett másokkal tudatni, most azonban már részt vett a mások érzelmében is. Ha húga sírt, ős is elkezdte a sírást. ítélőtehetsége fejlődésének és a meggondolásnak jelét is észlelték már rajta. Megparancsolták neki, hogy semminemű ételhez, nyalánksághoz ne nyúljon, ne vegyen el semmit, mint a mit adnak neki. A gyermek valamikép egy darabka czukrot csent s elbújt vele az egyik szögletbe, hol nem láthatták. Nem tudták : hova lett a gyermek s mit csinál ? Keresték s megtalálták s ime kitűnt, hogy — czukrot eszik. Az állatok is elszaladnak akkor, különösen ha már oly cselekedetért többször megverték, a midőn valami olyashoz jutnak, a miről tudják, hogy nem nekik tették oda. Ez az elmenekülés az állatoknál a képzettársításon alapszik : a zsákmány felidézi náluk a büntetés emlékét. A gyermeknél egészen misként áll a dolog. Cselekedete meggondolásból történik, őt még ilyes cselekedetért nem büntették meg. A czukrot csupán azért akarta olyan helyen elfogyasztani, a hol nem látják, mert tudta, hogy ha észreveszik, azonnal el is veszik tőle.

Hogy a világosság már magában is milyen kellemesen hat a gyermekre, azt tapasztalták február ‘7-én. A gyermeknek e nap mutatták meg először a holdat s nemcsak akkor, de később is mindig megörült, valahányszor azt ígérték neki, hegy estére megnézheti a holdat. Ep ilyen ketlemesen hatottak rá a szobába eső napsugarak is. — A be- szélésben is folyton ügyesedett. Márczius 8-án már utána mondotta másoknak a szobában levő tárgyak nevét, de azért a több tagú szavak kimondása még nehézséget okozott neki. Ezeknek vagy csak az utolsó-, vagy pedig csupán azt a tagját mondta, a melyiken a hangsúly volt. Ez ragadta meg legjobban figyelmét. A mássalhangzók közül a c, s, v, st, sp-t s aztán az ikerhangokat (diphtongus) nem tudta kimondani. Legtisztábban ejtette ki a p. t, k hangokat. Azokat a mássalhangzókat, a melyek kiejtésénél a gyermekek nehézségekkel találkoznak, rendesen két okból nem tudják helyesen kimondani. Egyrészt a beszédszervek nem eleggé hajlékonyak, másrészt pedig a hallás még nem olyan finom, hogy a hangokat már képesek volnának megkülönböztetni. — Munkássági ösztöne abban nyilvánult, hogy most már kora s erejéhez mérve nagyobb dolgokba is belekezdett: bemászott a szűk rejtekhelyekre veszélyesebb mutatványokkal próbálkozott meg, nehéz tárgyak felemelésében gyönyörködött. A mindennapiság, könnyűség már nem nyújtott