Evangélikus Népiskola, 1899

1899 / 1. szám - Pethes János: Az iskolába lépő gyermekek kiismerése

10

24. Meddig tud számlálni ?

25. Tud-e valami mesét? Melyiket?

26. Ki tud-e minden hangot ejteni? Ha nem: mely hangokat nem

s mit mond az egyes hangok helyeit ?

27. Utána tud-e a tanítónak hangot énekelni? (Eltalálja-e a

hangot ?)

28. Mely színeket ismer ? (Vörös, sárga, zöld, kék, fehér, fekete,

szürke, barna.)

Mondanom sem kell, hogy e kérdések czélja az, miszerint kitudjuk : mennyi s milyen képzetet hoz a gyermek a szülői háztól olyant, a mit az iskolai tanításban felhasználhatunk. Lehet, hogy lesznek olyanok, kik előállanak e kérdéssel; „Immár mikor mindezeket tudod; mi hasznát vészed ?* A ki a képzetek áthasonulása (aperceptio) fogalmával s természetével tisztában van, az tudni fogja azt is; milyen nagy fontosságú kérdése a paedagogiának az : mire építhetünk tanításunkban

akkor, a midőn a gyermek az első évben jő iskolába ?

Ha nem vizsgálom a gyermek képzettartalmát, két baj keletkezhetik: vagy többet tételezek fel, vagy kevesebbet. Ha többet tételezek fel, mint a mi van, homokra építek, mert nincs meg az appercepíalásra alkalmas képzet. Tanítok szavakat, a mely holt kincs s csak a tanuló lelkét terheli, a nélkül, hogy gazdagítaná. Ha kevesebbet tételezek fel: a tanuló unatkozik a tanítás alatt s ha az unalmat megszokja, nehéz lesz az élénk érdeklődés»", a melyre a tanításnál szükségünk van, lelkében újra felkelteni.

Az itt felállított kérdéseknél nem az a fődolog ; látott-e már a gyermek egyik-másik állatot, növényt stb. hanem igenis : látta-e ezt

bizonyos körülmények között. Nem az a fő, látott-e már pl. békát, hanem igenis, látta-e a mikor a vizbe ugrott? Számot tud-e róla adni; hogy s miként történt ez? Mert ha nem, ebből vagy a gyermek, vagy a szülők közönyösségére következtethetünk. Pedig mind a kettő fontos az iskolára és a tanítóra nézve.

Mielőtt a tanító e kérdéseket a tanuló előtt feltenné, igyekezzék a gyermekek bizalmát megnyerni s valamikép úgy ne járjon el, hogy a kérdéseket mindjárt az első napon sorra kérdezze. Hiszen tudjuk, hogy jó időbe kerül, mig a gyermeket arra rábírjuk, hogy egyáltalán szóljon. Mikor már a gyermekek, hogy úgy szóljak egész fesztelenül beszélnek tanítójukkal, akkor óraközben, mikor a többiek kimennek 3_5-ös csoportban tartsa benn a teremben. Egyszerre csak egy csoportbeli gyermeket kérdezzen, de minden gyermekhez más más kérdést intézzen. Ha pl. 4 gyermek van egy csoportban, minden gyermekhez intézhet 3—4 kérdést s így összesen felelnek 12—16 különböző kérdésre. A másik óraközben aztán megint más csoport gyermeket vegyen elő, így folytassa, mig minden gyermektől megkérdezett minden kérdést.