Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 3. szám - Csik Sándor: A képzelem művelése

77

a számára. A szükséges anyagot megszerezhetjük 1. közvetlenül érzékeink segítségével és 2. közvetve, szó és képek által.

I. Mindenikünk előtt világos dolog az, hogy a mit érzékeink segítségével szerzünk a képzelem számára, az sokkal állandóbb, mint az üres szó és kép által nyújtott ismeret.

Ha tanuláskor a gyermek szeme előtt áll a tárgy, melyről tanúi s azt jól megvizsgálhatja egészben és részeiben, sokkal maradandóbb nyomokat hagy emlékezetében, mintha csak beszélünk a tárgyról a nélkül hagy azt bemutatnék. Ez pedig onnan van, hogy ezen eljárás alkalmával a szó mindig alakhoz fűződik. Ebben rejlik a szemléltetés nagy fontossága, a mit már az anyai nevelésnél is tapasztalhatunk. Kisérjük csak figyelemmel, mint vezérli az értelmes anya a szemléltetés nyomán gyermeke oktatását! Nyomról-nyomra ismerteti meg kis fiát az egyszerűbb tulajdonságokkal. S mily örömest működik közre a kis gyermek ! A mint megismerte a tulajdonságokat, ő kérdezi meg anyjától egyik-másik tárgynak szinét, alakját stb. Ha pedig új tulajdonságokat ismertet meg gyermekével az anya, a már tanultakat elsoroltatja, s ha ez esetleg valamit elfeledne, s az anya figyelmezteti: büszkeségében

sértve érzi magát, kezébe veszi a tárgyat, figyelmesen megnézi s végig gondolja mindazt, a mit róla hallott, s könnyen kitalálja. Ezen eljárás mellett szokja meg a gyermek a kimerítő észlelést. Ezen utón haladjon az iskola is, mert mint Pestalozzi mondja: „A szemlélet minden ismeretnek absolut alapja.“

Hogy a szemlélet mily fontos, másból is kitűnik. Tudjuk példáúl azt, hogy sokkal könnyebb megtanulni a verset, mint a prózát ; a mi megint csak onnan van, hogy a versben a költői alakhoz fűződik a gondolat. A prózában ez nem lehetséges, mert ott a gondolat logikaimenete lévén uralkodó, azt kell figyelemmel kisérni.

Hathatós gyakorlója a képzelemnek a tünemények, szép tárgyak és alakok megvizsgálása a természetben. Tehát miért ne mutatná meg növendékeinek egy alföldi tanító a délibábot, s miért ne beszélne arról, mely oly csalóka játékot üz képzeletünkkel?! Hasonlóan foglalkoztatják képzeletünket a fellegek is, melyeket naplementekor gyakran fény tengerben úszó igéző szigeteknek nézünk. De vizsgáljunk meg egy fát, virágot, füvet, úgy azt tapasztaljuk, hogy mind tele van szép színnel és alakkal, csak legyen szemünk, hogy meglássa, és képzeletünk, hogy felfogja. Összefoglalva az eddig elmondottakat, röviden azt mondhatjuk, hogy a phantasia fejlesztése czéljából gyámolítani kell a gyermeknek a természet tárgyai, szépségei, a tünemények vizsgálata és azok szemléletére irányuló hajlamait.

II. Nézzük most már a közvetve való anyaggyűjtést! Miután mindent nem szemlélhetünk közvetlenül a tér és idő távolsága miatt, azért rászorulunk a közvetítő eszközökre is, melyek segítségével épen úgy leírhatjuk a tüneményeket, eseményeket, mintha azok előttünk állaná nak. Ilyen közvetítő eszköz a szó és a kép. A szóval leírni szók-