Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 3. szám - Adorján Ferencz: Beszéd márczius 15-ikére
79 Beszéd márczius 15 ikére. Mélyen tisztelt vendégek, tekintetes tanári kar, szeretett ifjúság! Jubileumot, örömünnepet ünnepiünk: a magyar szabadság ötvenedik évfordulójának ünnepét. Ennek a magyar szabadságnak születésnapja 1848. márcz. 15-ike volt. Csúnya, setét, esős nap, s mégis egyike a legszebbeknek s legemlékezetesebbeknek a magyar nép történetében. Miért? Mi történt e napon? Semmi más, mint hogy a nép felébredt hosszú, elzsibbasztó s álmából s tudatára jotott annak, hogy van. S ki keltette fel? Igénytelen, alig ismert poéta. Nézd csak azt a sápadt arczú ifjút, a mint feláll a hirtelen rögtönzött szószékre, hogy az ezer meg ezer főnyi tömegnek beszéljen. Ajkáról csak úgy folyik az édes magyar szó; arcza kipirul, hangja érczesebb lesz a fokozódó lelkesedéstől, mely csakhamar magával ragadja az egész tömeget. Mint a távoli égzengés moraja, úgy hangzik fel időnként ezer meg ezer ajakról: Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! A kalitkába zárt oroszlán széttörte tömlöczének rácsozatát s mennydörgő hangon üdvözli a rég nélkülözött szabadságot. A nép, ez a sokak által félreismert s lenézett, de minden jóért lelkesülni tudó nép lerázta a rabbilincseket s jogokat követelt. Nagy és szent jogokat, a melyek azoban méltán megillették. Szabadságot és egyenlőséget, semmi egyebet! De hogy lehetett ez? kérdi a mai kor gyermeke. Hogy állhatott fenn egy ország, a mely nem nyugodott a szabadság és egyenlőség isteni törvényén ? A szabadságért és egyenlőségért érdemes volt forradalmat csinálni! De mennyiben különbözött ez a forradalom más forradalmaktól. Itt nem omlott vér, itt nem ült orgiákat a szenvedély ! Nézd azt a tömeget, mely az Eskütérről a Landerer-féle nyomda felé halad s lépésről-lépésre nagyobb lesz ! Mi kihágást követ ez el a közrend ellen ? Egyedüli bűne az, hogy időről-időre ebbe a kiáltásba tör ki: esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk! Avagy talán bünéül tudandó-e be, hogy a szabad véleménynyilvánítás általános emberi törvényét követve, felszabadította a sajtót a külföldről importált s reánk kényszerített censura hatalma alól ? Avagy talán vétkezett, a midőn a szabad szó bajnokát, a törvényes út mellőzésével elitéit Stánsics Mihályt kiszabadította a sötét töm- löczből ? Avagy talán roszúl cselekedett a midőn a közrend és biztonság megvédésére nemzetőröket rendelt? Avagy talán bűnt követett el, midőn az épületekről eltávolította a fekete-sárga lobogót és a kétfejű sast, s helyettük oda erősítette a nemzeti zászlót és czimert ? Avagy talán a felségsértés bűnébe esett, midőn a színházban látni kívánta a legjobb magyar drámát, a Bánk-bánt? Nem bűne volt ez a népnek, hanem erénye ! Szép tavaszi álmok, de sokszor nem teljesültök! Szép tavaszi bimbók, de sokszor letör a vihar, leperzsel a fagy, mielőtt kifejthetnétek pompátokat! A magyar nép szépet álmodott; szabadságról,szebb,
