Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 3. szám - Csik Sándor: A képzelem művelése

76

az istentagadás szinte borzasztó mérvben terjed, s rémülve látjuk már a megátalkodottság következményét: az elmaradhatatlan társadalmi bomlottságot, és a teljes megsemmisülést.

És ez általános valóságot látva, kutatjuk az okot, mely ezt az erkölcsi anarchismust szülte; a mely képes volt az emberiséget eny- nyire eltéríteni az istentől. Emlegetjük a korszellemet, a rossz társaságot, mely a legjobbakat is kisértetbe hozza. Csak azt nem akarjuk tudni, hogy a rendszerben van a hiba, mely folytonos erőszakoskodásával magát az igét gyülölteti meg már a zsenge ifjúsággal, kényszerítvén őket a közvizsgálatokon és a confirmátió alkalmával sok tudásukkal való hivalkodásra, anélkül, hogy a hit lángjának csak egy szikráját is lelkűkbe plántálta volna.

Szüntessük meg tehát az okot, akkor idővel, majd az okozat is elenyészik, s elérkezik ismét az a szép idő, mikor a nép már nem a „vér“, nem az „idő“ és nem is a „természet“, hanem a szentháromság egy isten mindenhatóságába veti bizodalmát.

Nitsinger Fülöp.

A képzelem művelése.

Lelkűnknek azon erejét, mely a szemléletből képzetet teremt és azt állandóan meg is tartja, képzelemnek, (phantasia) nevezzük. E szerint a képzelem is a ftlfogás egyik módja, mint az érzéklés A képzelem az emlékezetből indúl ki, s annak mintegy segítője. Az emlékezet talaján működik, de tőle nagyon különbözik. A képzelem, úgy az értelmi, mint az erkölcsi nevelés szempontjából igen fontos tehetség, mert ez idézi fel a lehető leghivebben tapasztalatainkat, élményeinket; s úgy állítja élénkbe a tényeket, a mint azok történtek.

Ha ezen ereje nem volna lelkűnknek, számunkra a múlt nem léteznék, a jövővel nem foglalkozhatnánk. A tapasztalás utján szerzett anyagot egybefüggő egészszé rendezi, a gondolatanyagot kombinálja, máskép szinezi, új ruhába öltözteti, új képekkel bővíti. Elménk működését fokozza, s oly ismeretek birtokába juttat, melyeket máskép meg nem szerezhetünk. Szóval: valóságos ezermester, mely ezernyi ezer módon állítja egymás mellé és választja el, nagyítja és kicsinyíti, csonkítja meg és bővíti ki régibb ismereteinket, észrevételeinket, Ítéleteinket, hogy a külvilágtól eltérő belső világot alkosson a maga képére és hasonlatosságára, a hol a sípból harsona, s a lantból vészek orgonája lesz. Azonban a magára hagyott phantasia tétlenségre, üres álmodozásra vinne; mig okosan kormányozva sarkantyúja lesz az életbeli kérdéseknek, mozgatója a jó, szép és igaz diadalra jutásának. Ezért kötelességünk annak fejlesztése, művelése. A fejlesztéséhez megkiván- tatik a folytonos munkálkodása, a mi csak akkor lehetséges, ha gazdag tartalom felett rendelkezik. Ezért első dolgunk anyagról gondoskodni