Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Egyesületi tudósítás
G3 dendő módosításokat: munkálatával csak most készülhetett el s a legjobb siker reményében bocsátja azt az arra hivatottak megítélése alá. A czél, melyet az evangélikus tanítóság ezen országos egyesülés által megvalósítani szándékozik, annyira fontos, hogy annak mibenlétét és jogosultságát s önként szembetűnő hasznát hosszasan fejtegetni — szerény nézetünk szerint — merőben felesleges. Az önképzés, a tanítói állás anyagi és erkölcsi színvonalának emelése s az összetartozás érzetének nemcsak vallásfelekezeti, hanem hazafias szellemben való öntudatra ébresztése s együttes ápolása oly természetes kötelességek, melyek nélkül valódi tanítót képzelni nem tudunk. A csupán ezekre való törekvéssel azonban feladatunkat még korántsem tekinthetjük megoldottnak. A teendők egész sora vár ránk, mint olyanokra, kik arra hivattunk, hogy első nevelői és oktatói legyünk azoknak, kikből majdan nemcsak a haza vár értelmes és hű polgárokat, hanem az egyház is hitbuzgó, az ősök példáján lelkesedni tudó s azok nyomdokain haladni kész tagokat remél. S ha valaha, úgy bizonyára most van ideje annak, hogy különösen az utóbbi czélra — teljes erővel, lankadatlan buzgalommal közreműködni igyekezzünk. Avagy kell-e bizonyítgatnunk, hogy egyházunk hajóját, melynek az iskola, a népoktatás ügye kezdettől fogva egyik legféltettebb kincse, mert későbbi erejének forrása volt : manapság több oldalró ellenséges hullámok fenyegetik. A mai kor anyagias irányú szellemének bomlasztó áramlata nemcsak azt a szent viszonyt igyekszik meggyengíteni, mely az oltár és a hívők serege közt ekkoráig fennállott, hanem ernyesztő hatásával mindinkább meglazítja az egyház s annak veteményes kertje, az iskola közt levő kapcsolatot is, egyszersmind szétszaggatván ama bizalomból eredő gyengéd szálakat, melyek a szülői házat az iskolával kell, hogy összefűzzék : a gyermek ártatlan leikét már a zsenge korban igyekszik megmételyezni, arra oktatván, hogy ne a papok és tanítók szavára hallgasson, hanem azon álapostalokra, kik — mint a fennálló társadalmi rend ellenségei — hamis tanaikkal s konkolyt hintő szándékkal — már-már a családok körébe is befurakosznak. Tudjuk, hogy az egyház élén őr tál ló férfiak előtt e csak nagyjában körülirt veszélyek nem ismeretlenek s azok elhárítására minden lehetőt megtenni el nem mulasztják. S minthogy e czélra — alázatos véleményünk szerint — az első lépés kétségkívül a közreműködni hivatott erők egyesítése és irányzása lehet : azt hiszszük nem cselekszünk helytelenül, ha újból jelezvén az ország evangélikus tanítóságának a tisztelettel mellékelt alapszabályokban*) körülirt törekvését, önmagunk túlbecsülése nélkül, jószándékú csatlakozásunkat kötelességszerüleg felajánl ni bátorkodunk s annak elfogadását egyházunk és iskoláink érdekében tisztelettel kérjük. Abl>an a megnyugtató reményben, hogy alázatos kérelmünk visz- szautasíttatni nem fog, s egyházi főhatóságaink nagybecsű támogatá*) Az alakuló közgyűlés által elfogadott alapszabály-javaslatot még az 189ti. évi aug.—szept. számunkban közöltük, ezúttal tehát mellőzzük. Majd a módosított s minden fonim által helybenhagyott alapszabályokat kötelességünknek tartjuk a maga idején ismét közzé tenni. Szerk.
