Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 2. szám - Pandúr: Varga István

gyermekeid s gyülekezeted közt! . . . Óh szerettei: özvegy nő, árva gyermekek, gondoljatok majd mindig hálával az elporladó nemes szívre, hisz nemcsak hivatalához, hanem igazán hü volt ti hozzátátok is! Az utolsó szó, mely ajkán elhalt, a titeket áldó szóvolt! . . . Gon­dolj e sirra te leányfalui gyülekezet! Ez a sir itt a temetőben, több, drágább legyen nektek mint egyéb sir! Ha majd sirján kizöldül a fű, kinyíl a virág, e szószólói ama másik, jobb életnek, — zöldelő fü, nyiló virág necsak azt hirdessék, hogy áldás volt annak élete, ki itt nyűg- szik, hanem mondhassák azt is, hogy a ti szivetekben is nyílik iránta a kegye­letnek és hálának virága. Ilyen koszorút tegyetek majd sírjára! . . . Ko­szorút hoztunk mi is, a te barátaid, hogy rá tegyük koporsódra; nem hervadó virágokból fontat, hanem a kegyelet és baráti szeretet, az édes emlékezet virágaiból: öntözve e koszorút részvétünk könnyeivel, — sírodra teszszük imádva az Istent, kérve az édes Jézust, hogy te neked, a mindhalálig hűnek, adja meg az örök élet koronáját ! Amen. Varga István. „Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat.“ Ez apostoli igék szelle­mében élt és működött 23 éven át Varga István orosházi kartársunk, kit a bölcs gondviselés a f. évi január 22-én váltott meg a hosszú és nehéz szenvedésektől. Evek sora óta hordozta testében a halál csiráját; mindazáltal küzdve kórral, bajjal, testi erejének szemmel látható fogyat­kozása, sőt érzékszervei egyikének műszerrel pótlása mellett is állott rendületlenül a számára kijelölt munkatéren. Az Úr szőllőjének hü munkása, az ifjúság nevelése és oktatása körében buzgalommal működő egyén : valódi tanító tért örök pihenésre a megboldogultban. Mily lelkesültséggel és odaadással élt hivatalának, mutatja azon körülmény, hogy évenkint a 100 at jóval meghaladó kezdő növendékekkel bíbe­lődött, mégis mindenkor kitűnő eredményt volt képes felmutatni. Született Iharos-Berényben 1856. évi február 4-én. Szülei Varga Ferencz köztiszteletben álló kisbirtokos földmives és Boncz Katalin voltának. Elemi iskoláit a helybeli evang. népiskolában bevégezvén, többi testvéreivel együtt atyja a gazdaságban alkalmazta erejéhez mért foglalkozásra, kiváltkép lábasjószágainak gondviselésére. Tizenöt éves lehetett mikor szülei -- Andorka János ev. lelkész és esperes ösztön­zésére — a csurgói állami tanítóképző-intézetnek a képezdei tanfo­lyamra előkészítő osztályába adták. Egy év múlva ugyanott végezte a tanítóképezde első osztályát is. Azonban csakhamar belátta, hogy az állami iskolában mindazt a mire egy egyházához is ragaszkodó protes­táns tanítónak szüksége van, el nem sajátíthatja, ott hagyva a tanítás­művészet nagy mesterét, az országos hírnévnek örvendő Bárány Ignáczot ’

Next

/
Thumbnails
Contents