Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 2. szám - Pandúr: Varga István

gyermekeid s gyülekezeted közt! . . . Óh szerettei: özvegy nő, árva gyermekek, gondoljatok majd mindig hálával az elporladó nemes szívre, hisz nemcsak hivatalához, hanem igazán hü volt ti hozzátátok is! Az utolsó szó, mely ajkán elhalt, a titeket áldó szóvolt! . . . Gondolj e sirra te leányfalui gyülekezet! Ez a sir itt a temetőben, több, drágább legyen nektek mint egyéb sir! Ha majd sirján kizöldül a fű, kinyíl a virág, e szószólói ama másik, jobb életnek, — zöldelő fü, nyiló virág necsak azt hirdessék, hogy áldás volt annak élete, ki itt nyűg- szik, hanem mondhassák azt is, hogy a ti szivetekben is nyílik iránta a kegyeletnek és hálának virága. Ilyen koszorút tegyetek majd sírjára! . . . Koszorút hoztunk mi is, a te barátaid, hogy rá tegyük koporsódra; nem hervadó virágokból fontat, hanem a kegyelet és baráti szeretet, az édes emlékezet virágaiból: öntözve e koszorút részvétünk könnyeivel, — sírodra teszszük imádva az Istent, kérve az édes Jézust, hogy te neked, a mindhalálig hűnek, adja meg az örök élet koronáját ! Amen.

Varga István.

„Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat.“ Ez apostoli igék szellemében élt és működött 23 éven át Varga István orosházi kartársunk, kit a bölcs gondviselés a f. évi január 22-én váltott meg a hosszú és nehéz szenvedésektől. Evek sora óta hordozta testében a halál csiráját; mindazáltal küzdve kórral, bajjal, testi erejének szemmel látható fogyatkozása, sőt érzékszervei egyikének műszerrel pótlása mellett is állott rendületlenül a számára kijelölt munkatéren. Az Úr szőllőjének hü munkása, az ifjúság nevelése és oktatása körében buzgalommal működő egyén : valódi tanító tért örök pihenésre a megboldogultban. Mily lelkesültséggel és odaadással élt hivatalának, mutatja azon körülmény, hogy évenkint a 100 at jóval meghaladó kezdő növendékekkel bíbelődött, mégis mindenkor kitűnő eredményt volt képes felmutatni.

Született Iharos-Berényben 1856. évi február 4-én. Szülei Varga Ferencz köztiszteletben álló kisbirtokos földmives és Boncz Katalin voltának. Elemi iskoláit a helybeli evang. népiskolában bevégezvén, többi testvéreivel együtt atyja a gazdaságban alkalmazta erejéhez mért foglalkozásra, kiváltkép lábasjószágainak gondviselésére. Tizenöt éves lehetett mikor szülei -- Andorka János ev. lelkész és esperes ösztönzésére — a csurgói állami tanítóképző-intézetnek a képezdei tanfolyamra előkészítő osztályába adták. Egy év múlva ugyanott végezte a tanítóképezde első osztályát is. Azonban csakhamar belátta, hogy az állami iskolában mindazt a mire egy egyházához is ragaszkodó protestáns tanítónak szüksége van, el nem sajátíthatja, ott hagyva a tanításművészet nagy mesterét, az országos hírnévnek örvendő Bárány Ignáczot ’