Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 2. szám - Groó Vilmos: Ev. tanítóképzésünk fejlesztése
38 10.465 forint saját alapítványaikból, 10.937 forint vegyes forrásokból származik. A protestáns hithüség és áldozatkészség ezen az államiakhoz képest bár szerény, de ismert szegénységünk mellett nagy alkotásai néhány évtized művei. S bár valamennyi tanítóképző intézetünk még mindig a kezdet nehézségeivel küzd, tanszemélyzetük, helyiségük, felszerelésük kevés, az önálló helyiségek gyarapodó száma, a tőkének már a kétszázezret meghaladó összege, a rendes egyházi segélynek fokozatos emelkedése biztató jelként szolgálnak a jövőre nézve. Czél- tudatcs törekvés, lelkiismeretes, odaadó munka és a protestáns lelkesedés előteremtik azon még hiányzó anyagi forrásokat, melyek mind az öt tanítóképzőnk teljes kifejlesztését, az anyaintézetből való kibontakozását előmozdítandják s szellemi felvirágzásukat biztosítani fogják. Az eperjesi tanítóképző intézet 100.000 frtot meghaladó tőkéjének 40.000 frtnyi tekintélyes része ugyan a zsedényi áldozatkészségéből származik, de a tiszai egyházkerület ezen intézetét teljesen biztos alapra fektetni óhajtván, éveken keresztül különféle forrásokból szaporította az alaptőkét s nevezetesen az államsegélynek tetemes részét is ehhez csatolta. A többi tanítóképző intézetnek az eddigénél gyorsabb tempóban való kifejlesztésére is aligha kinálkozik alkalmasabb forrás. Az állami segély szokásos elaprózásának alig látszik eredménye, mig egy czélra fordítva fontosabb intézményeinknek kifejlesztését biztosítaná. Mivel a tanítóképző intézetek nem helyi vagy kerületi, hanem egyetemes cz-élokat szolgálnak, e tekintetben helyes irányítással az egyetemes gyűlés tehetne legtöbbet. Az anyagi biztosítás és ennek megfelelő kifejlesztés sürgős volta kitűnik az egyetemes közgyűlések azon ismételt jegyzőkönyvi kijelentéseiből, hogy, bár ev. képzőintézeteink évenként a rendes növendékeknek közel 200-ra menő száma mellett átlag 80-at (tehát elég, sőt túlságos magas százalékot) látnak el képesítő oklevéllel, az egyet, közgyűlés .mégis attól tart, hogy ez a szám sem felel meg a tanítószükségletnek.“ Ezen aggodalom az 1553 ev. tanítóból álló létszám mellett nem birna alappal, ha nem tudnók, hogy a képesítetteknek tekintélyes százalékát képezik a magán úton készült, többnyire más felekezethez tartozó tanítójelöltek. A képesítettek számát leszállítja nem csekély mérvben az is, hogy az intézeteink által kiképzett és képesített tanító- jelöltek a mindinkább szaporodó községi és állami iskoláknál nyernek alkalmazást, mig ennek ellensúlyozásáúl az állami tanítóképzőkben képesített ev. tanítójelöltek csak a jobb díjazású ev. tanítói állomásokra pályáznak s azokat általában szerényebben berendezett felekezeti tanítóképző intézeteink növendékei elől el is nyerik. Mindezt tetézi még azon tény, hogy tanítói állomásaink 12‘6°/o a (210) nem képesített egyénekkel van betöltve s e tekintetben az országos 8*1 százalékot tevő átlagon jóval alól állunk. Sőt fényt vett ez a haladás zászlóját évszázadokon keresztül elől vitt egyházunkra. Iskolalátogatás tekinte
