Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 2. szám - Luttenberger Ágost: Válasz x–y úrnak

34

s nem teszem fel X—y úrról, hogy ilyesminek emlegetésével bennünket a közügy javára irányzott törekvésre budítani szándékozott volna.)

Ha a mulasztás vádja s a felelősség terhe -- vidéki kartársaink szempontjából Ítélve — valakit illethet, az — nyíltan bevallom — egyedül én vagyok! — Hogy miért és mennyiben, azt egész részletességgel feltárni nem lehet, de nem is ide tartozik, mert a tervezett országos egyesületnek javát egy hajszálnyival sem mozdítaná előre; sőt épen most, midőn a megvalósítás küszöbénél állunk, sokakban talán a kételkedés gondolatát ébreszthetné fel abban a tekintetben, vájjon e küszöböt átlépve, nem koczkáztatunk-e többet, mint a mennyit a legjobb szándék daczára, elérni remélünk. És, sajnos ! — ez aggodalmat, épen az egyesületi élet terén, nem csak a múltban szerzett tapasztalatok igazolják, hanem a jelenben mutatkozó tények is megerősítik.

De nem is ez az aggodalom akadályozott és tartott vissza engem az országos egyesület érdekében való működéstől; jól tudom, hogy ez, mint inkább egyéni felfogás, alárendelt fontosságú, s bármely jogosúlt is mjgában, a többség ellenkező óhajával szemben el kell némúlnia.

Az ok másutt rejlik, s nem szívesen szólok róla.

X—y úr természetesen nem tudhatja, hogy magán elfoglaltságomat nem is számítva, mennyire túl voltam és vagyok terhelve szellemi munkával. A múlt évben különösen, valahányszor egy- egy kis szabad időm kínálkozott, a mikor saját országos egyesületünk ügyeivel lehetett volna s akartam is foglalkozni: mindannyiszor érkezett, a közérdekre való hivatkozással, egy-egy hosszabb tanulmányt igénylő megbízatás, melyet záros határidő alatt kellett elkészítenem, úgy hogy, mialatt mások a családi és baráti körben szórakoztak, vagy kint a természet ölén gondtala- núl pihenve üdülhettek, ugyanakkor nekem, az u. n. közjó érdekében, az íróasztal előtt kellett görnyednem.

Ne tessék gondolni, mintha én az efféle »kitüntető« megbízatásoknak mód felett örülnék s utánuk kapva kapnék. Mert ha elismerés jár velők, úgy az drágán van megvásárolva azzal az idővel, melyet tulajdonképen testi és lelki nyugalomra kellett volna fordítani. De a felszólítások oly oldalról és oly alakban érkeztek