Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 11-12. szám - Gyakorlat
— 306 szívébe csepegtetnünk. Óh tegyük ezt buzgón, kitartóan; tegyük ezt ne csak midőn a valllást tanítjuk, hanem tegyük egész valónkkal, szóval, tettel, keresztyén jellemünkkel, példánkkal; tegyük azon szilárd meggyőződéssel, hogy az evangélium mint eddig, úgy ezután is Istennek hatalma marad s bár sokat fog még feltalálni és fölfedezni az emberi ész, de az evangéliumot soha, de soha túl nem haladhatja. így működűnk igazán mint Isten országának munkásai; így hozza meg a nevelés áldott gyümölcseit már e földi életben, s ez lesz a nevelőnek legszebb földi jutalma. _ Pröhle Henrik. '• __________i_jp a k o r 1 a t. A tízparancsolat magyarázata. Második parancsolat.*) Az első parancsolatból megtanultuk, hogyan kell Istent tisztelni szivünkkel. Ot kell mindenek felett félnünk és szeretnünk s csak ö benne kell bíznunk. Ez a fő dolog • ez minden egyéb kötelességünknek forrása; mert aki az Istent féli, és szereti, az a többi parancsolatokat is megtartja; míg a ki megfeledkezik az Isten iránti félelemről és szeretetröl, az bizonyára a többi parancsolatok ellen is számtalanszor vétkezik. Más szóval a kié a szivünk, azé az életünk. Ha a szivünk Istené, úgy övé egész életünk ; mert a szívben van forrása minden gondolatunknak, szavunknak és cselekedetünknek. Erre figyelmeztet bennünket Luther minden parancsolatnál s ezért kezdi valamennyinek magyarázatát azzal- hogy mi az Ur Istent féljük és szeressük. Mintha azt mondaná: »Gondolj vissza az első íöparancsolatra; mert a mig azt meg nem tanultad tökéletesen, addig hiába minden törekvésed.« Ezt kell szem előtt tartanunk a második parancsolatnál is. A második parancsolat azt mondja; » A te uradnak Istenednek nevét hiába ne vegyed; mert nem hagyja az Ur büntetés nélkül azt, a ki az ő nevével visszaél.« A név valamely személy megjelelésére szolgál. Azért a név magát azt az illető személyt jelenti. Minél magasabb állást foglal el valamely személy, annál nagyobb tisztelettel emlegetik nevét. Az a tiszteiéi, a mely öt magát illeti, átmegy az ö nevére is. így pl. a király nevét tisztelet veszi körül s büntetés vár arra, a ki e nevet ócsárolja. (Felségsértés) Istennek, a királyok királyának is van neve. Hiszen különben nem is szólhatnánk róla. Ilyen név maga az a szó is: Isten; ezenkívül vannak egyéb nevei is, u. m.: Ur, Jehova, Seregekuek Ura, Mindenható, Örökévaló s mennyei Atyánk stb. Mindezen szavak Isten megjelelésére szolgálnak, Istent jelentik. Mivel Isten szent, azért szent az ö neve is. E neveket nem is ember találta ki, hanem az Isten maga jelentette ki magát az embereknek s mondotta meg, hogy ki ő. Ezt pedig szent igéjében tette; azért Isten neve alá foglalhatjuk egyúttal az ő szent igéjét, is; azután általában *) Az első parancsolat magyarázatát lásd f. évi 2. számunkban! Szerk.
