Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Tárcza
26 kimoudták azt is, hogy ki hány részlet után fizet. így gyűlt össze az a közel 30 ezer forint, a mibe a templom újjáépítése került. Neveztetett ki építő-bizottság s ezek közül egy, a főkurátor, különösen megbizatott, hogy az építésnél eleitől végig legyen jelen. Egy helybeli építész a legkívánatosabb terv szerint, 1897. tavaszán, a régi épület faalkotmányait eltávolíttatta, a régi falakat renaissance- stylben kiigazíttatta, a tornyát megnagyobbíttatta, menyezetet, karzatot, székeket és oltárt újat építtetett, meghagyva, illetőleg kiigazíttatva a régi oltárképet és orgonát. Nagyszerű volt az a látvány, midőn kora tavasztól késő őszig annyi kéz-láb e nagyszabású épületen, oly nagy gyorsasággal s ügyességgel dolgozott, mely szerint az újjáalakított szentegyház nov. 21-én már átadható volt rendeltetésének. A felavatás eszközlésére felkérte a gyülekezet az egyházkerület ékesszóló főpásztorát. Meghívókat nyomatott, melyen az ünnepély sorrendje is rajta volt. Kemenesalja gazdagja és szegénye, még sok más vallású is, úgyszintén a közel járások és megyék evangélikus hívei, innét-onnét papjaikkal s tanítóikkal, (mint a katholikusok a szomszéd Kis-Czellbe) jöttek el, hogy részt vegyenek a felavatás ritka szép ünnepélyében. A megható ünnepélynek még a kívánt jó idő is kedvezett és az, hogy vasárnap volt. Reggel 9 órakor már Dömölk tömve volt ünneplőkkel. Ekkor harangszó jelezte az ünnep megkezdését. Ezután a lelkészlakból gyermekek éneklése mellett megindult a püspök úr vezetése alatt a menet. Elöl lelkészek vitték az úrvacsorái szent edényeket s keresztelő kannát. A torony alatt az egyház felügyelője nyitotta ki a menet előtt alkalmi beszéddel a főbejárót. Erre a berendelt tűzoltók a közönséget ötvenenként beeresztették a többi ajtókon is, míg meg nem telt minden kis hely. Most orgonajáték hallatszék. Ezután következett első énekül: »Örülj mi szivünk.« 2-szor: Ima az oltár előtt, a kemenesaljai esperes által. 3. Ének: Erős várunk. 4. Felavató beszéd az oltár előtt. Elmondta abban a püspök úr, hogy mire való a templom? Intette a híveket, hogy járjanak el ebbe azokon az utakon, melyeken hitelödeik is oly búzgón eljártak. Végül megáldotta a templomot s a benne levők seregét. 5. Templom-szentelési ének. 6. A szószéken ünnepi szónoklatot tartott a helybeli lelkész. Alapígéje ez volt: >A régiek elmúltak s ime mindenek megújúltak.« 7. Végső ének. Azután volt még esketés, gyónás, egyházkelés és keresztelés is, más-más vidéki lelkész által eszközölve. Az ünnepély déli 12 órakor ért véget.*) *) E programmban nincs semmi nyoma a kemenesaljai tanítók karénekének, pedig tudomásunk szerint nevezett tanító-egyleti énekkar azon a nívón áll, hogy fellépésével csak emelte volna az ünnepség fényét s melegét. Juttassunk egyházi ünnepélyeinken a tanítóságnak is szerepet, hogy ne csupán nézője, hanem részvevője is legyen annak. Aztán meg miért is alakúit az a dunántúli ének- s zenepártoló egyesület?! Szerk.
