Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 8-9. szám - Egyesületi tudósítás
243 a kör tagjai documentálták — hogy mint ezidáig — úgy ezentúl is a biblia szent kútfejéből fognak meríteni és a szerint cselekedni. Elnök beszédét azzal a kívánattal zárja, hogy áldás kisérje működésűnket. A gyűlést megnyitottnak nyilyánítja. 2. Elnök előterjeszti Vajda Gyula ev. esperes úr által irt és hozzá beküldött „felhívás a lelkészek és tanítókhoz szövetkezetek alakítására“ czimü iratot. A kör a felhivást helyesléssel tudomásul veszi és ajánlja, hogy ott, a hol a helyi viszonyok kedvezők, s ily önsegélyző szövetkezetek létesítése czélszerünek bizonyúl, a lelkészek és tanítók lépjenek annak érdekében akczióba. 3. Az elnök előterjeszti a soproni tanítóképző-intézet igazgatójától hozzá érkezett alapszabály-javaslatot, mely „a magyar ág. hitv. evang. tanítók országos egyesülete“ létrejövetele czéljából készült. A gyűlés az alapszabály-javaslatot részletes megvitatás tárgyává teszi, annak pontjait helyeslőleg magáévá teszi—s kimondja, hogy a magyar ág. hitv. evang. tanítók országos egyesületének létrejövetelét elvileg üdvösnek találja, de anyagi szempontból kivihetetlennek tartja. 4. A jövő évi tanítói értekezlet Bonnyán tartatik meg. Schmidt József, egyl- jegyző. Á győri ág. hitv. evang. egyházmegye közgyűléséről- Úgy hiszem nem lesz érdeknélküli, ha az „Ev. Népiskolát“ az egyházmegyei gyűlések — különösen tanügybe vágó — mozzanatairól időközönként értesítjük, lévén e tekintélyes testület a tanügynek mintegy ápoló édes anyja s mint felsőbb fórum, legközvetlenebb vezetője s felügyelője. Ezen eszme által indíttatva nem vélek felesleges munkát végezni, ha egyházmegyénk ez évi közgyűléséről főbb vonásokban — különösen tanügyi tekintetben — referálok. Mint mindenkor, úgy ez évben is egyházmegyénk gyűlésének lefolyásáról kiváló tapintatossággal összeállított programmjában a megyei népoktatás ügye foglalta el az őt megillető egyik legdíszesebb helyet. S a programm e pontjánál — tisztelet és hála a tekintélyes egyesületnek,— minden egyes tag a legmelegebb érdeklődést tanúsítja, a mennyiben tapintatos és alaposan megokolt hozzászólásaikkal egyöntetüleg odatörekesznek, hogy népnevelésünk szent ügye, — mely mindig a legféltettebb kincse az egyházmegyének, — oly magaslaton álljon, hogy e tekintetben semmi kívánni valót ne hagyjon maga után. A győri ev. egyházmegye népnevelésügye ebből kifolyólag a múltakra való tekintetből fel is emelkedett azon parnassusra, melyen ha továbbra is szilárdan megáll, úgy az egyházmegye büszkén tekinthet kedvelt gyermekére, tanügyének szilárd alapon nyugvó voltára. Ez évben is volt szerencsénk — és pedig örömmel — hallani az iskolatanács által felvett jegyzőkönyvet, melyből megtudtuk, miszerint az egyházmegyei népnevelés általánosságban semmi kívánni valót nem
