Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 1. szám - Polgár József: A botbüntetés mint fegyelmi eszköz a népiskolában
19 abból nem okulhat. Míg ha a buktatási rendszer mellett az osztályt megismételni volna kénytelen, azzal sokkal többet tanulna s így annak sokkal több hasznát venné. A jelen rendszer mellett a tanúló áteresz- tése a következő osztályba egyedül a tanítótól függ, míg az osztálybizonyítványt mások is aláírják, tehát e tekintetben nem okolhatná a nép egyedül a tanítót, sőt az a tanuló áteresztését javító vizsga nélkül ekkor meg nem engedheti. A falusi nép, illetve szülő igen resteli, ha gyermeke az egyenkorú osztálytársaktól elmarad, s a tanító, hogy nyugta legyen, kénytelen eleget tenni a szülők kívánságainak. A buktatási rendszer mellett azonban nem tartoznék a ritka esetek közé, hogy néha 13—14 éves gyermek is kénytelen volna a mindennapi iskolába járni, akár konfirmálkodott már akár nem, mindaddig, míg az utolsó elemi osztályt legalább elégséges sikerrel be nem végezte. Ezen rendszer a mellett, hogy a gyermeknek határozott előnyére szolgálna, igen hathatós testi fenyíték pótló eszköznek mutatkozik. 4. Végül pedig a mi a testi fenyítéket leginkább pótolná, az a pénzbüntetés behozatala. Ugyan erre azt lehet mondani, hogy a gyermeknek még nincs pénze, miből fizetne büntetést ? Ez igaz, de a pénzbüntetés máshol is alkalmaztatik és pedig mint súlyosabb és ritkább büntetési eszköz már régebb idő óta. S bizonyára, ha annak alkalmazása czélhoz nem vezető s helytelen volna, akkor már rég kiment volna az alkalmazásból. Czélhoz vezető lehet az a népiskolában is. A népiskolai tanításnál úgy is általános azon panasz, hogy a mint a szülők gyermekeiket beadják az iskolába, jó eleve előkészítik őket jövendőbeli sorsukra, hogy t. i. majd így, majd amúgy náspángol el a mester, csak rósz légy. Minélfogva a gyermek belépvén az iskolába, tanítójában első pillanatra gyötrőjét, kínzóját és gyilkosát véli látni s rémülve, iszonyodva hagyja magát az iskolába vonszoltatni, mintha vágóhídra vinnék. Ezentúl a falusi szülő nem törődik többé gyermeke nevelésével, végezze azt a mester, hisz ez az ő dolga. így aztán a gyermek nevelése egyoldalulag történik, sőt gyakori eset az, hogy amit az iskola a növendéken épít, azt a szülői ház lerombolja. A tanító pedig nem rendelkezvén emberfeletti erővel, egymagán hegyet-völgyet nem tehet egyenessé ; ahol tehát a gyermek nevelése nem a szülővel egyértelműig, annak közreműködése és segedelme mellett történik, ott az nagyon is hiányos fog maradni. A hol pedig a gyermek két tűz közé kerül, kénytelen magát megadni s nemesebb szokásokat elsajátítani. S a pénzbüntetés behozatalának a népiskolába az lehetne egyik főczélja, hogy az e tekintetben hanyag szülők is kényszerítve legyenek gyermekeik nevelésében közreműködni, mert ha bármily csekély büntetést is kénytelenek lennének gyermekeikért fizetni, a gyermeket ezért otthon bizonyára kérdőre fognák vonni, ki a jövőben bizonyára óvakodni fogna az ismételt büntetéstől, mert otthon nem tréfálnak s a szülő hathatósan fogná gyakorolni jogát, kit aztán bármily testi fenyítékért felelősségre vonni aztán nem lehet. A büntetés összegének a gyermek
