Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 8-9. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Wolf Jeromos
236 Tanulják ebben az osztályban : Erasmus „de civitate morum" ez. könyvecskéjét; Cicero sententiait és könnyebb leveleit. Használják Rivius grammatikáját. Vigyázzon a tanító arra, hogy a tanulók emlékeeó tehetségét gyakorolja, de túl ne terhelje. Az egyes szavaknak lulajdonképeni értelműkre kell a súlyt fektetni. Mikor magyaráz, mindig figyelmeztesse a tanulókat a már ismert nyelvtani szabályokra, de arra is, hegy a latin szöveget nem lehet mindig az anyanyelven (német nyelv) annyi szóval, ugyanazon sorrendben kifejezni, mint a latin szövegben van. Néha az anyanyelven egyes szavakat kell hozzá toldanunk, máskor meg egyeseket elhagyunk, sokszor pedig a szavak rendjét fordítjuk meg. Ügyeljen a tanító arra is, hogy növendékei jártasak legyenek anyanyelvűkben, ne beszéljenek úgy, hogy a közönséges ember ne értse s kicsúfolja őket A helyes beszédre a tanító a latin nyelvből anyanyelvre való fordítás alkalmával szoktathatja a gyermekeket. Azokat az anyanyelvi szólásmódokat, közmondásokat, mik Cicero phrasisaitól csak keveset különböznek le kell a tauulókkal latinra for- díttatni. Ez is a latin beszéd és irás gyakorlására szolgál. Adjon a tanító elengedő számú házi teludatot, ne tekintsen az anyák engedékenységei , s féltékenységeire. Az Írásbeli dolgozatok javításánál így kell eljárni: A tanuló először maga olvassa el dolgozatát, hogy a tanulótársak is hallhassák, s kijavíthassák a hibákat. Mikor ez megtörtént, olvassa el a tanító s javítsa ki a hibákat. Az így kijavított dolgozatot a növendék újra Írja le. A dialektikai s rhetotikai fejtegetésekkel ne vesződjék a tanító sokat ebben az osztályban. Elég, ha csak úgy mellékesen érinti. Vannak olyan gyermekek, kik a mellékesen érintett dolgokat sokkal jobban megjegyzik; mint a mit nekik hosszasan magyarázunk. Wolf ez utóbbi megjegyzése tanúbizonyság a mellett, hogy alaposan ismerte a gyermeki természetet. III. osztály. Ebben az osztályban kezdődik a görög nyelv tanítása, mely bár nem oly fontos mint a latin, de azért nem nélkülözhető, mert a bölcsészetet és a művészeteket sokkal jobban meg lehet tanulni a görögöktől, mint a rómaiaktól. E mellett folytatják a latin nyelvet, olvasnak költeményeket, melyek arra szolgálnak, hogy a versmérték elemeivel megismerkedjenek ; nem hanyagolják el a prózát sem, Cicero de amititia (a barátságról) és de senectute (a vénségről) írt művei a mesterök. Az Írásbeli dolgozatok itt már nagyobbak mint az előző osztályban, de azért nem szabad hosszadalmasaknak lenniök. (Vége következik). Pethes János.
