Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 8-9. szám - Pálmay Lajos: Elnöki székfoglaló beszéd

társadalomnak meggyógyítója. „A vallás az a kapocs, mely a népet az eszményihez csatolja, ez ama titokzatos erő, mely ezer akadályok daczára is mindig tovább vezérli a haladás utján“. (Gyurátz püspök.) Ez teszi az élet terheit elviselhetővé a szenvedőnek, ez emeli fel szelíd karjaival — ha elbukott — a csüggedőt. Hol a vallásos hitet megingatják a nép lelkében, ott csakhamar az erkölcsi és anyagi nyomorúság s ezeknek szörnyű következményei áradnak szét a világon. A franczia commune rémuralma bizonyítéka annak, hogy a mint a vallást letaszítják az őt megillető magaslatról a fékevesztett tömeg egymásután gyalázza meg, mi eddig szent volt előtte. És fájdalom úgy látszik, mintha korunkban is ily irányok kezdődnének fejlődni. Mi, a kik őrállókúl rendeltettünk az Úr Egyházában, mintha látnánk a távolról sötétlő fellegeket s hallanánk a közelgő vihar zúgását, mely a keresztyén hit igazságait megtámadni készül. Egyik oldalról támadja a hitet a materializmus, melynek -istene: az anyag, törvénye: az önzés, eszköze: a rombolás, gyümölcse: az atheizmus fennt, a szoczializmus alant. Másik oldalról támadja a vallásost hitet a felekezeti türelmetlenség, mely talán soha sem volt nagyobb, mina napjainkban, mely a dogmák és hitczikkelyek szűk határai közé akarj zárni a két végtelent: az Istent és emberi szellemet, s mely a felekezeti gyűlölet szításával kompromittálja a mindeneket eltűrő szeretet vallását.

Igentisztelt Egyesület! Én ettől a vihartól sem a keresztyénséget, sem a prot. egyházat, annál kevésbbé a vallást és Istent nem féltem — itt egyedül vesztes fél az ember lehet! A kik azt hiszik, hogy a kétezer éves egyház a modern tudománynyal nem állja meg a harczot, azok ne feledjék, hogy a tudomány a vallás emlőin nevelkedett s elmondhatja ez, hogy alios jam ego vidi ventos; a kik kishitüen le akarják rakni a fegyvert, ne feledjék, hogy „Erős várunk nekünk az Isten“ s kik azt hiszik, hogy Sión falait őrizetlenül találja az ellenség, azok tudják meg, hogy ott lesznek azok, kik „semmivel nem gondolnak, az ő életök is nekik nem drága, csakhogy elvégezhessék a szolgálatot, melyet vettek a Jézus Krisztustól“.

Újabb időben felmerült a vád, hogy az evang. tanítóság egy részében hanyatlik az egyházias szellem s vallásos buzgóság, s hogy elfordulva a küzdő egyháztól, naponként így imádkoznak: .állami közokta- tás, jöjjön el a te országod!“ Igentisztelt Uraim! Én ezen vád alaposságában nem hiszek, mert nem tudok önérzetes tanítót képzelni, ki elfeledte volna a hálát, melylyel nevelő anyja az egyház iránt tartozik, mely akkor is, mikor az állam a közoktatás ügygyei absolute nem törődött, nagy áldozatok árán gondozta a népnevelést, megadta tanítóinak legalább a mindennapi kenyeret (neki az sem volt), mig az állam miatt éhen halhattak volna! Higyjék el sokkal jobb sorsa van a szellemi szabadság egyházában tanügynek és tanítóságnak egyiránt, — mint az állami hatalom alatt, hol az egyes kormányformákkal, sőt kormányférfiakkal — változhatik a tanügy és tanítók iránti jóindulat!

Kérve-kérem a t. tanító urakat, nyújtsanak segítő-kezet az egyháznak, hogy az igazi istenfélelem, emberszeretet, munkásság, becsületes