Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 6-7. szám - Tárcza
199 Sopronmegyében nagy a csend, a nembánoraság, a minden nemes eszmét megölő rideg közöny. — Alig más megyék tanítósága testületekké tömörül, jelentékeny munkásságot fejt ki úgy a nevelésügy mint a tanítói osztály társadalmi s anyagi érdekeinek fejlesztése körül; — addig Sopronmegye tanítósága nyugalomra hajtja fejét, összetett kezekkel néz a végtelen űrbe. — Neki így is jó.............. A tavaszi vizsgálatok alkalmával; engedve a szives meghívásoknak, és is körútra indultam. — Savaszi vizsgálatok ? kérdik tőlem. Miféle új elnevezés ez? Igenis tavaszi, — mert Sopronmegyében az ág. hitv. evangeligusoknál még a tanév is különleges, nem alkalmazkodik a nagy Magyarországhoz, hanem (hogy miért jó ez, mondják meg a kik tudják ? én még csak nem is sejtem), kezdődik áprilisban, tart áprilisig háromheti megszakítással augusztusban.*) — Miért teszünk mi e tekintetben kivételt, miért nem tartjuk meg az országszerte szokásos szeptembertől júliusig tartott 10 hónapos tanévet? De térjünk a lényegre. Faluról falura menvén tapasztaljuk a hány a falu, annyi a jellemvonás, minden iskola szelleme más és más, Még a gyermekek testi fejlődése, arczszine, arczvonása is feltűnően más és más falvak szerint. Ily feltünőséget egyes falvak gyermekei között hazánk más vidékein nem tapasztaltam. A falvak évszázadok óta elszigetelődnek talán ? Házassági kötések csak a falubeli benszü- löttek között esnek meg, hogy mintegy fajjelegként mutatkozik az egy fulúbelieknél közös vonás ? Az iskolák nívója, amennyire azt az ilyen szülőknek szánt pro- dukcziók alkalmával megitélni lehet, magasabbnak látszik, mint az észak-keleti felföldön, a tanítók készültsége, rátermettsége mintha nagyobb volna. A szülők, különösen a nők érdeklődése a vizsgálatok iránt szépen nyilvánúl. A viszony lelkészek és tanítók közt közeli, barátságos, a mi tanügyünk fejlődésében hatalmas tényező. A vizsgálatok lefolyásában van élet; nem sablonszerű mintára ütött, hanem mindenütt megérzik a tanító önállósága, öntudatos vezetése, egyéni jellegének kinyomata. Az éneklés azonban nem tiszta, a mellett hogy itt-ott vontatott, másutt túl gyors, a századok hagyományosságának jargonszerüségét viseli magán. A mi énekeink fenséges egyszerűségűkkel hatnak a szív, e lélek mélyére. Azok a beerőszakolt legátoszerű hang hajlitgások bántják a tiszta s nemes egyszerűséghez szokott ember érzését. Ila nagyobb hangközök fordúlnak elő, azokat sohasem éneklik jól, hanem hogy így fejezzem ki magam átmeneti hangíveket, hanghajtásokat használnak. Felhasználván az alkalmat, megteszem észrevételemet az orgona- játékra is. Kevés tanítóképző dicsekedhetik oly genialis orgonatanárral, mint épen a soproni. Természetes tehát, hogy az orgonatanítás ered*) L gy látszik, csupán azért, mert Németországban is úgy van ! Szerk,
