Evangélikus Népiskola, 1898
1898 / 6-7. szám - Möszl Gyula: Az anyanyelv tanításáról
180 Az anyanyelv tanításáról.*) Arról a nyelvtanítási módszerről akarok szólni, a mely szerint a jénai gyakorló-iskolában az anyanyelvet tanítják. Először a vezérgondolatot közlöm röviden, azután elmondom, bogy mire ügyel a tanító a gyermekek által elkészítendő dolgozat tételének megválasztásánál és hogy hogyan jár el a dolgozat szövegének megállapításánál s annak nyelvtani feldolgozásánál. A népiskolai nyelvtanítás czélja, hogy a gyermek tanulja saját gondolatait egyszerűen, világosan és helyesen Írásban is kifejezni. A fősúly tehát a fogalmazásra fektetendő, a nyelvtannak meg egészen a fogalmazás szolgálatába kell állania. A jénai gyakorló-iskolában ezért nyelvtani órák nincsenek, csak fogalmazási órák vannak, a nyelvtanból mindig csak annyit hoznak szóba, a mennyi az illető dolgozat öntudatos elkészítéséhez nélkülözhetlenül szükséges. A tanító a dolgozat tételének megválasztása alkalmával mindig arra a tananyagra van tekintettel, a melylyel a gyermekek már hosz- szabb időn át alaposan foglalkoztak. A fogalmazási anyag lényeges kellékei: 1. hogy a tanulók egészen tisztában legyenek vele, 2. hogy érdeklődjenek iránta, kedvük legyen a tárgyról való gondolataiknak Írásbeli kifejezésére. A tétel megválasztása után a dolgozat szövegének megállapítására kerül a sor. A tanító megmondja a gyermekeknek, hogy erről a személyről, dologról vagy eseményről dolgozatot akarunk csinálni és felszólítja őket, hogy mondják el saját szavaikkal, a mit már róla tudnak' Az anyag összegyűjtése után megállapítják a gondolat menetet ; a tanító kikeresteti a gyermekekkel a főgondolatokat az összegyűjtött anyagból és felírja a táblára. Ha a dispositió megvan, helyesen megalkottatja annak egyes pontjairól Írandó mondatokat. Végül elmondják a tanulók az egész dolgozat szövegét, úgy a mint azt le akarják Írni. Az így megállapított szövegben mindig vannak olyan szavak és mondatalakok, a melyekről a gyermekek már tanultak ugyan, de kérdés, hogy egészen tisztában vannak-e már azokkal, továbbá vannak olyanok, a melyekről eddig még nem volt szó. Amazokat a tanító a dolgozat elkészíttetése előtt dictálás szerint Íratja, emezeket meg alaposan megbeszélik. A szavak megbeszélése következőképen megy végbe: a tanító tisztán kiejti az illető szót és a tanulók megmondják, hogy leírásánál mire kell különösen ügyelniök; a helyesírás meghatározása sok esetben szótani elemzés útján történik. Ezután megbeszélik a mondatokat, mondattani ellemzés alapján meghatározzák, hogy miféle *) Forrás, tanítási tervezeteimen kívül: Rein, Pickel u. Scheller, Theorie und Praxis de Volksschulunterrichts; III. Schuljahr: Der deutsche Unterricht.
