Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 5. szám - Simkó Endre: László János emlékezete

153

még több elhamarkodás és általánosság, mint a mennyi a későbbi bo. nyadalmak alkalmával kitűnt. A kanczellária régi emberei bizonyos megvetéssel nézték a gőzerővel készült munkát. Elfeledték, hogy a régi rendszer volt ebben leginkább hibás, és hogy Magyarországnak az ő mulasztásuk és késleltetésük miatt napok alatt kellett végeznie századoknak művét.

Papp József.

László János emlékezete.

A lesújtó hir nyomasztó, gondolkozást bénító hatása alatt, hevenyében megírtuk múlt számunkban László Jánosról a gyászjelentést Kiegészítésűi adjuk még a következőket;

László János született Varsányban, Veszprémmegyében 1863-ban. Atyja régi köznemesi származású egyszerű földmivelő volt, de még kis gyermek korában elvesztette őt. Özvegy édes anyja a tehetséges fiút a varsányi tanító, Talabér Ferencz biztatására, 1876-ban a soproni lyceumi főgymnáziumba adta tanulmányainak folytatása végett, hol is a négy alsó osztályt általános jó sikerrel s jó magaviselettel végezte. Majd az egyházker. főiskolának egyik testvér-intézetébe, a tanítóképzőbe lépett; ott úgy példás viselkedésével, mint szorgalmával tanárai osztatlan szeretetét nyerte el. Az 1884-ik tanév végén kitűnő oklevelet nyert. Ezután Vasmegyében Mersén a Vidos családnál nevelősködött. 1885—86-ik évet mint oktató nevelő Nagy-Kanizsán Karczag Béla házánál töltötte. Majd két évet gróf Széchenyi Gyulánál töltött mint nevelő. — Innét ismét visszakerült Karczag Bélához. — Mint nevelőt bizonyítványai szerint rendkivül szerették. Nevelősködése alatt folyton képezte magát, megtanúlt németül, kissé angolúl s francziáúl. Sokat utazgatott, így is gyarapítván ismereteit. — Mint másod-tanítót egy évig Uj-Malomsokon találjuk. — Ezután a Lahne-féle főgymn. előkészítő elemi iskolájához került Sopronba. Innét két ízben is kint volt Svédországban, Naäsben, hol is az akkor annyira felkapott slöjdöt tanulta meg; ez útjában Lahne Vilmos hathatósan támogatta őt. Lahne rendkivül szerette és becsülte őt, mit legjobban bizonyít következő nyilatkozata : „Olyan tanítóm még nem volt, talán nem is lesz többé.“

A Lahne intézettől 1895-ban az aradi ág. evang. egyházhoz került rendes tanítónak, honnan kétévi sikeres működés után a soproni tanítóképző intézet gyakorló iskolájához választatott meg. A tanítóképzőben a módszertant s a zene egy részét tanította.

Képzettsége, műveltsége, szorgalma, szilárd akarata, szerénysége s megnyerő modora mindenütt megteremtették számára az elismerést, feljebbvalói nagyrabecsülték s tisztelték, nagyszámú barátai szerették. Önzetlen s tehetségéhez mérten gavallér volt. — Anyját, unokahugát