Evangélikus Népiskola, 1898

1898 / 4. szám - Tárcza

123

— Ismerem, — feleltem, — igen becsületes ember, jó kollega szorgalmas tanító.

— Azt is tudod, hogy több fia van, s igen szépen nevelte őket.

— Hallottam. De annyira nem ismertem őket, hogy megbírálhatnám.

— Hát ennek van két tanító, egy kereskedő, és van, — vagy volt egy czipész fia is.

— No jó! De ez engem kevéssé érdekel! — szóltam türelmetlenül.

— De hát hiszen éppen erről a czipész fiúról akarok szólni. — Köszönöm ! nem akarok vele czipőt varratni ! — szóltam.

— No de Gábor! légy türelemmel, mert igy sohase végzem el történetemet.

— Hát hallgatok!

Látod Gábor, éppen ilyen derék fiú volt akkoriban ez a czipész fiú, mint a te iparosod most. Talán derekabb, talán szebb, talán okosabb is volt. Szóval, minden szép tulajdonnal föl volt ruházva. Talán éppen azért, mert ezt érezte, tudta, — szerinte alacsony foglalkozásával, — a czipészmesterségével, — nem volt megelégedve. Pedig erre nem igen lehetett oka. A fiú ügyes és szorgalmas volt. Mesterségét értette. Annyira haladt, hogy már egy nagyobb műhelyben hét legény közt, munkavezető volt. Egyszer csak midőn — mint ilyen 10 éves — szülei látogatására haza ment, édes anyjának megvallotta, — apjának nem merte, — hogy ő nincs megelégedve sorsával, szeretne, — mint két testvére, — tanítóvá lenni. Ő tudja, hogy fölvételi vizsgával lehet. Szeretne tanulni. Az anya ezt megmondta az apának ; az eleinte egy kissé berzenkedett, de végre a fiú és anya egyesült kérése meghatotta, s végre ellebbent ajakán a szó: „Én nem bánom!“ A szót tett is követte. A fiú jó fölfogású volt, érett is, komoly is, szóval, a fölvételi vizsga sikerült.

Fölvétetett. Beíratott: Vágó Endre . . . . s következett a náci- onáléja. A tanulás? . . jól ment. Magaviseleté? Fölfelé, a házmestertől egész az igazgatóig engedelmes, szófogadó; lefelé, a hasonlólag kolom- páros inasból lett első éves képezdésztől a tacskó negyed évesig — bizonyos rátartósság jellemezte. Pedig nem volt kevély, hanem nem találta bele magát helyzetébe, nálánál jóval fiatalabb osztálytársaival nem szeretett társologni, a felsőbb osztálybeliek pedig ő vele nem akartak barátkozni. Azokat magától elvetette; ezek pedig őt zárták ki. Nagyon kényelmetlen volt ez Endrének. Tudod, olyan formán lehetett vele, mint kényelmetlen rossz szabású ruhával, mely egyik helyen bő, másik helyen meg szűk. — De azért csak tűrt, jobb jövő reményében. Dolgát tanulását, végezte szorgalmasan. Minden idejét hasznosan igyekezett eltölteni; minden irányban igyekezett magát kiképezni.

S mintha az elmulasztott alsó osztályokat akarta volna kipótolni folyton folyvást olvasgatott és tanulmányozott kitartó szorgalommal, — igy