Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 11. szám - Gyakorlat

336

hetednap. A hetedik napon való nyugalmat a zsidók szombatnapon tartották, mi keresztyének pedig vasárnapi napon tartjuk. Ezen hetedik napon ne dolgozzék seuki a mi házunkban, amint ezt Mózes második könyvében olvassuk: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy azt megszenteljed. Hat napon munkálkodjál és végezd minden dolgodat,, hetednapon a te Jehova Istenednek szombatja vagyon: semmi dolgot ne tégy, se te, se fiaid, se leányod, se szolgád, se szolgáló leányod és semmi barmod, se a te jövevényed, mely a te kapud között vagyon.“

(. . . Móz. II. 20, 8—10 . . .). — A zsidók Mózesnek ezt a törvényét a legszigorúbban megtartották. Jézus enyhébben magyarázta. Gondolattal, mikor tanítványait védelmezte azon vád ellen, hogy nem böjtölnek, ezen szavakkal: ,Vájjon szomorkodhatik-e a vőlegény násznépe, mig velük van a vőlegény (Máté 9, 15). Szóval, midó'n azt állítja: „Az embernek fia ura a szombatnak“ (Mt. 12, 8.) Tettel, midó'n gyógyít szombatnapon: a 38 esztendó's beteget a Bethesda tavánál (Ján. 5, 1 —10 ); a vakon születettet (Ján. 9, 1.); a 18 esztendeig betegeskedő' asszonyt (Luk. 13, 10.); a vizkórosat (Luk. 14, 2—4.) — A nyugalom napját szigorúan megtartják az evangéliom szerint reformáltak (. . . Angliában, Skóciában, Schweizban, Amerikában . . .), mert Istentó'l rendelt napnak veszik; az evangélikusok Luther kátémagyarázata alapján oly szigorú nyugalmat nem tartanak, miután a nyugalom napját testi szükségérzetből rendelt napnak vélik; de megtartják, mert hat napi munka után szükséges a nyugalom s mert a lélek is megkívánja a magáét. Ha lelkünket tiszteljük és szeretjük, akkor a nyugalom napjának megtartásáról, a vasárnapnak megszenteléséről meg nem feledkezhetünk.

Szellemünk iránt való tiszteletünknek ellentmondó ellentéte a tiszteletlenség (ünnepietlenség), gondolattal, szóval, tettel, ha az előző poutban foglaltakat nem teszszük; ellenkező' ellentéte a megvetés (köznapiság) gondolattal, szóval, tettel, ha az első pontban foglaltak ellenkezőjét teszszük. — Mindkét nyilatkoztatás lehet igenleges és nemleges a szerint, amint kiindulólag raegtesz- szük vagy nem teszszük meg, vagy mulasztólag megteszszük vagy nem teszszük meg, ami e két nyilatkoztatás körébe vág.

Szeretetünk lelkünk iránt háromféleképen nyilvánulhat, b) u. m.: gondolattal, szóval, tettel. Gondolattal úgy, hogyha

lelkünk iránt való szeretetünket elismerjük (. . . hogy szeretjük lelkünket, mint egész lényünk legfőbb részét . . .); ha ezt elismerni el nem felejtjük. Szóval, ha azt mondjuk: szeretem

lelkemet mint lényem legnemesebb részét; — ha ezt mondani el nem felejtjük. Tettel, ha lelkünk kívánságát megteszszük

(. . . a mi javára, előnyére, épségben tartására szolgál . . .); — ha lelkünk kívánságát megtenni el nem mulasztjuk.

A lélek kívánsága annak fenntartása. A testet, szellemet és lelket fenntarthatjuk táplálékkal. A testet kenyérrel, a szellemet tudománynyal, a lelket Isten igéjével. A testet, szellemet és lelket táplálhatjuk magán és nyilvános helyen. Magán helyen táplálhatjuk a testet, szellemet és lelket otthon; nyilvános