Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 11. szám - Gyakorlat

333

iyaberlat.

Szeretettan.

(Folytatás).

A mi szeretetünk szellemünk iránt. II.

Szellemünk iránt való szeretetünket háromféleképen fejezhetjük ki, u. m.: tisztelet, tulajdonképeni szeretet és hála alakjában.

Tiszteletünk szellemünk iránt háromfélekép nyilvánul- a) hat, u. m.: gondolattal, szóval, tettel. Gondolattal úgy, hogy

ha szellemünk nagyságát, tökéletesedésre való teremtettségét elismerjük; azt a nagyságát, hogy Istentől származik s ennélfogva az oktalan állatok felett uralkodhatik (. . . uralkodjatok a tengernek halain, az égnek madarain és a földön csúszómászó minden állaton . . . Móz. I. 1, 28.); — ha szellemi tevékenységünket nem pusztán az agy egyszerű tevékenységének tekintjük (. . . mint ezt a természettudósok teszik . . .).

Szóval, hogyha szellemünkről, mint Isten adományáról szólunk; — ha szellemünk képessegeit nem ócsároljuk. Tettel,

hogy ha az Istentől származott adományhoz méltóan cselekszünk;

— ha hozzá méltatlant nem teszünk.

Tiszteletünket szellemünk iránt szerénységnek nevezzük, melyet az előbbiekből kifolyólag szinte háromféleképpen fejezhetünk ki, u. m. : gondolattal, szóval, tettel.

Szellemünk iránt való tiszteletünknek ellentmondó ellentéte a tiszteletlenség, (szerénytelenség), gondolattal, szóval, tettel, ha az előző poutban foglaltakat nem teszszük; ellenkező elleutéte a megvetés (gogj, gondolattal, szóval, tettel, ha az első poutban foglaltaknak ellenkezőjét teszszük. — Mindkét nyilatkoztatás lehet igenleges és nemleges, a szerint amint kiindulólag megtesz- szük vagy nem teszszük meg, vagy mulasztólag megteszszük vagy nem teszszük meg, ami e két nyilatkoztatás körébe vág.

Szeretetünk szellemünk iránt háromféleképpen nyilvá- b) nulhat, u. m.: gondolattal, szóval, tettel. Gondolattal úgy,

hogy ha szellemünk javán gondolkodunk (. . . mi hasznos vagy mi káros szellemünknek . . .); — ha szellemünk javán gondolkodni el nem felejtünk. Szóval, ha azt mondjuk: szeretem

szellememet, mint lelkem foglalatját, boldogulásom előmozdítóját; ha ezen fontos szerepének megfelelöieg javát ahhoz értő emberrel (tanárral) megbeszéljük, (. . . hogy mi hasznos, vagy