Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 2. szám - Kund Samu: Gazdasági ismétlő iskola

46 mány tanra, a magyar történelemmel összefüggő egyes fontosabb világtör­ténelmi eseményekre vonatkozó, végül a legfontosabb polgári jogainkat és kötelességeinket tárgyaló olvasmányokat ; e) a természeti tantár­gyakra azt, hogy »az ismétlő iskolában azon természeti ismeretek ismételtessenek, melyek leginkább a mezőgazdaságra vonatkoznak ; a hol csak lehet, honosítsa meg a tanító a selyemhernyó tenyésztést és a méhé­szetet.« A gazdasági ismétlő iskola tantervében ide vonatkozólag ez áll : a tanítás czélja a szakszerű gazdálkodás iránti érzék és értelein fejlesz­tése, a gazdaság egyes ágai szakszerű kezelésének közlése, különösen pedig a vidéken űzött földmivelési ágak szakszerű kezelésének oly fokú begya­korlása, mely a gyakorlati életben az okszerű gazdálkodásra biztos alapot nyújtson és a tanulóknak gyakorlati hasznára váljék. A miniszteri tanterv itt nagyon sok tárgyról kivan ismereteket közöltetni a tanulókkal, és ezen sok mindenféle gazdaságiam ismeretekhez még járulnának olvasmányok az egészség fentartásáról és ápolásáról (a gyermek, ápolás szabályai, leányok osztályaiban), légköri csapadékokról, égi háborúról, villamosságról, gőzgépekről, rögtöni segélynyújtásokról balesetekben. Boldog gazdasági ismétlő iskolai tanítók, kik ennyi mindenféle hasznos ismeretet három rövid tanév alatt hetenkinti öt, illetve nyáron hetenkinti két órában az ismétlő iskolásokkal túlterheltetésök nélkül elsajátíttatni tudtok, még boldo­gabb ismétlősök, a kik ennyi mindenfélét befogadni, megemészteni képesek vagytok ! A hitfelekezetek erejűkhez mérten ily sokat nem markolhatnak egy tantárgyból t. i. a gazdaságtanból. Mert hát igaz — a mint feljebb már me^mondám, — hogy a tanév nagyon rövid és a hetenkinti óraszám nagyon kevés; de többre nem szab­hatni. Lelkiisméretlen tanító volna, a ki a tananyag terjedelmét, a tanítás czélját alacsonyabbra tenné, mint a hogy azt a rendelkezésre álló idő, tanítványainak képessége s szüksége igényli, azaz, a ki munkáján köny- nyítendö: tunyaságból, könnyelműségből kevesebbel elégednék meg, mint a mennyit nyújtani képes. Nem kevesebbé volna lelkiisméretlen, a ki a tan­tárgyak mezején gyors vágtatással végig nyargalna, nem törődvén azzal, vájjon tanítványai nyomon követhetik-e öt, a mint végig tómból a sik mezőn, réten a romboló szélvész, melynek zúgását, hallod, de éltető hatását nem látod! Lelkiisméretes tanító a tananyag közlésében akkép fog haladni, hogy tanítványai a közlőitek értelmét felfogják, a hallottat elsajátítsák, azoknak gyakorlati értékesítésében ügyességgel bírjanak, értelmükben okosbuljanak, akaratjukban, erkölcseikben nemesbüljenek.

Next

/
Thumbnails
Contents