Evangélikus Népiskola, 1897
1897 / 11. szám - Tárcza
337 helyen a testet a vendéglőben, a szellemet az iskolában, a lelket a templomban. A test táplálékát adja a vendéglős, a szellemét a tanár, a lélekét a lelkész. — A gyógyítás is szükséges. A testet gyógyítják a kórházbau, a szellemet a tébolydában, a lelket a templomban. Magán helyen táplálhatjuk a lelket otthon, Isten igéjével, gondolattal, szóval, tettel. Gondolattal úgy, hogy ha Isten tulajdonságairól (. . . 1. mindenhatóságáról, 2. szentségéről 3. igazságosságáról, 4. mindentudóságáról, 5 bölcsességéről, 6. boldogságáról, 7. jóságáról; továbbá örökkévalóságáról, mindenütt jelenvalóságáról s anyagtalanságáról . . .) gondolkodunk, ha ezen gondolatainkat elreppeni nem hagyjuk, hanem rögzítjük (. . . leírjuk, kinyomatjuk . . .); — ha Isten tulajdonságairól gondolkodni s gondolatainkat rögzíteni el nem felejtjük. Szóval, ha gondolatainkat családunk körében elmondjuk, ha imádkozunk, énekelünk, s Isten igéjét olvassuk és magyarázzuk; — ha gondolatainkat családunk körében elmondani, imádkozni, énekelni, Isten igéjét olvasni és magyarázni el nem felejtjük. Tettel ha istenesen élünk, hogy családunknak példányképűi szolgálhatunk; — ha istenes, példáuyszerű életet élni el nem felejtünk. Isten igéje háromféle alakban szolgálhat a mi lelkünk táplálására, u. m.: gondolat, szó és tett alakjában. Gondolat alakjában mint Írott, nyomtatott, vagy fényképezett Isten igéje, miután az irás, nyomtatás, vagy fényképezés az az eszköz, melylyel az emberek az Ő gondolataikat velünk a jelen korszakban legközönségesebben közölni szokták; azonkívül az irás, nyomtatás, fénykép eltehető, hosszú időn keresztül megőrizhető és az idő korlátain kívül eső. Ezen alakban Őrizték meg a mi atyáink a mi számunkra Isten igéjét, a Szentirást. — Ezen alakban jelenik meg előttünk s tétetik lelkünk táplálására alkalmassá az Isten igéjének három válfaja; az ima; ének, prédikáció. Szó alakjában, mint élőszóval elmondott ima, ének, predikáczió. Tett alakjában, mint istenes, kegyes és jámbor élet. Sass Bé,a (Folyt, köv.) A két öreg. Egy kis falut ismerek én Messze innen, távol, Róla se tud, ez se vesz hirt Zajos nagyvilágról. A térképen Ivjába nézed, Nincsen bele véve, Törődött is a rajzoló, A képíró véle! ? A falunak ifja, vénje, Apraja és nagyia Tudományát — már a mi van Mind 5 tőlük kapta. De még azért — bár a lábuk Koporsóban félig — Elélnek ők, éljenek is Még vagy tíz, húsz évig.
