Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 10. szám - Tárcza

302

Miért nem tekélyesedett meg a nyelvem, mikor megvásárlásodért szót emelt, ha semmi sem képes kibékíteni! . .

’ IV.

Kedves kis madarak, kérlek benneteket, hallgassátok meg röpü léstek közben szavamat. Ti elmentek a faluba, — én nem megyek. — Ti vidámak vagytok, én szomorú vagyok! . . . Üdvözöljétek a falum- belieket, anyámat, ki életet adott; atyámat, ki táplált és mondjátok meg bátyámnak, hogy megbocsátok neki.

I . '

V.

Két vagy három hó múlva, midőn este a család már lenyugodott, egy nyájas hang zörgetett az ajtón; Atyám, anyám! az Isten szent nevére, imádkozzatok érettem . . . leányotok ravatalon fekszik . . .

*

Ez a szomorú, ez a megható legenda magától is beszél ékesebben minden szónoklatnál és csodálni tanít a lényt, ki a megaláztatás porában is tiszta, bájos, fényes jelenség, mert fejét a nőiség glóriája övezi körül . . .

De a szegény nő nem csak addig volt megfosztva minden erkölcsi önállóságtól, míg leány volt, a házassági szövetség által nagykorúvá lett nők erkölcsi méltóságát is porig alázta az ind törvény, mely elrendelte, hogy a nő férje halála után megégettessék! Mózes pedig a deuteronomionban szigorúan megparancsolja az özvegynek, hogy hozzá menjen férje testvéréhez, ha ilyen nem volt, úgy legközelebbi téríirokonához, akár akart, akár nem, ha fiatal, ha öreg volt, ha szerette, ha nem . . . Az illető férfinak pedig kötelessége volt esetleg saját érvényben levő házasságát e miatt felbontani, ha erre nem voh hajlandó, arczúl csapták, a szemébe köptek és megvetették ... A római örökbe hagyhatta jó barátjának feleségét, éppen úgy, mint legkedvesebb lovát. Európában mindenütt a 15 éves elsőszülótt fiú gyámsága alá került az özvegy nő!

És csodálatos! Mikor a kor balvéleménye kétségbevonva a nőnek erkölcsi tehetségét, megfosztotta őt minden önállóságtól, mikor még egy Mózes is kétségbe tudta vonni a nők lelki életének létezését s ép ezért mégis tiltotta nekik, hogy bármiféle papi öltönyön dolgozhassanak és az ő esküjüket sohasem tartotta kötelező erejűnek; mikor a görögöknél és rómaiaknál örökös kiskorúság alatt állottak; mikor a germánoknál soha semmiféle nyilvános szerepük nem volt a nőknek; mikor a gallok úgy nézték a nőket, mint a férfi kényelmére alkotott teremtéseket, . . . akkor igazán csodálatos, hogy ugyan az a kor egyidejűleg olyan tulajdonságokkal ruházza fel őket, a mely tulajdonságok csak az ember felett álló lényeknek lehetnek sajátságai; akkor igazán meglepő ellentmondást képez a valóság, mely szerint példáid a zsidóknak feles számmal voltak prófétanőik: Plátó pedig szóról-szóra