Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 1. szám - Gyakorlat

Jövendő éltemet vezéreld Te magad !

De lássuk magát a kérést! Ne vígy minket a kísérteibe! Ha nem maga az Úr tanított volna bennünket e kérésre, szinte nem is mérnök ajkainkra venni. Hiszen a kísértés gondolata ellenkezni látszik Isten jóságával és szentségével. A »kísértés« szót ugyanis közönségesen csak rossz értelemben szoktuk venni s a rosszra való csábítást értjük alatta. Már pedig hogy csábíthatná az Isten az embert a rosszra, mikor 5 szent és jóságos s azt akarja, hogy az ember is mindig jobbá és boldogabbá legyen? Már ez is figyelmeztet bennünket arra, hogy itt a kísértésről nem abban a rossz értelemben van szó. Ily értelemben áll az, amit Luther magyarázata mond: Az Isten nem kísért senkit sem, azaz Isten nem kísért senkit sem a rosszra.

Jakab 1, 13. Senki, mikor kísértetik ne mondja: Az Istentől kísértetem; mert az Isten gonoszságokkal nem kísértethetik és senkit nem kísért.

De hát van olyan kísértés is, a mely a jóra irányúi? Van. Azonban ezt közönségesen próbának, vagy megpróbáltatásnak nevezzük. Tehát midőn Istenről azt mondjuk, hogy kísérteibe visz, akkor azt értjük alatta, hogy az Isten próbára teszi az embert. A szülő is gyakran próbára teszi gyermekét. Néha valamit bíz reá, pl. több zsebpénzt ád neki, mint máskor, hogy lássa, mint bánik a gyermek a pénzzel s ha látja, hogy gyermeke takarékos, sőt fillériböl a szegényeknek is juttat, megelégedés és öröm tölti el szívét. Máskor meg elvon a szülő gyermekétől valamit, a mihez ez hozzá volt szokva, hogy meggyőződjék, vájjon el tud-e lenni a gyermek anélkül is. És mennyire örül magában, ha a gyermek megállja a próbát és nem zúgolódik. Tehát látjuk, hogy ezek a próbák hasznos nevelő eszközök a szülők kezében. így Isten is próbára teszi az embert s a próba czélja az, hogy kitűnjék, mi jó lakik az emberben. Csakhogy erre nem Istennek van szüksége, hanem az embernek magának ; mert Isten úgyis ismeri az embernek legrejtettebb gondolatait és érzelmeit is; de mi magunk nem ismerjük magunkat s mások sem ismernek eléggé. Az önmegismerés sokszor keserű ugyan, mert belátjuk, hogy mily gyarlók vagyunk, de annál inkább keressük Isten segítségét s így mind jobban és jobban megerősödünk. Tehát azt mondhatjuk, hogy a próba nevelőeszköz Isten kezében, ezért csak javára lehet az embernek.

Isten majd bőséges áldásaival, majd pedig csapásaival teszi próbára földi gyermekeit. Az egyiknek gazdagságot ád s jólétbe, boldogságba helyezi, hogy kitűnjék, vájjon illető alázatos és istenfélő marad-e, vagy pedig elbizakodik és elfeledkezik Istenről. Példa rá József, a ki Isten csodálatos gondviselése folytán Egyptomnak a király után legelső embere lett. Ez próba volt rá nézve, de ö megállotta a próbát, mert ezután is époly alázatos és istenfélő maradt, mint azelőtt, sőt még inkább tökéletesedett. Gondoljunk csak arra, mily kész megbocsátani gonosz testvéreinek s mint gondoskodik egész családjáról. De kijutott Józsefnek a szenvedések próbájából is, már kora ifjúságában. Testvérei eladták; később