Evangélikus Népiskola, 1897

1897 / 4. szám - Jausz Vilmos: Vallásoktatás

115

könyvül azonban már beosztása sem ajánlja : csak két korszakot

különböztet meg, a reformáció előtti és utáni kort s a képeket tisztán tárgyi rokonságuk alapján csoportosítja, nem egyúttal történeti összetartozásuk szerint.

Az egymásután (continuitas) szinte egészen kiszorítja az egymásmelleit (a simultaneitast). A tankönyvnek, hogy az előadás alapjául szolgálhasson, mindkettőt kell szemmel tartania. De a mi a munkának mint tankönyvnek hátránya, az mint olvasókönyvnek és tanulói segédkönyvnek előnyére szolgál. Nagyon kívánatos hogy a tanuló az egyházi életnek külömböző nyilvánulásait egyenkint is, részben önálló fejlődésük szerint megismerje. A pragmatismus kivált a magasabb osztályokban a történeti előadásnak okvetlenül szükséges kelléke, de az oknyomozás akárhányszor a szemléltetőség rovására történik, mikor az esemény vagy intézmény keletkezési okainak s alkalmainak magyarázatától nem jut a tanuló magának az eseménynek teljes felfogásához, az intézménynek eleven szemléletéhez.

A mily súlyt fektettek előbb a történelem tanításában arra a kérdésre: mi volt? akkora súlyt vagyunk hajlandók ma már az alsóbb osztályokban azon második kérdésre helyezni: miért volt így? Nem szólunk távolról sem a történeti oknyomozásnak a történeti oktatásba való a réginél nagyobbmérvü bevitele ellen, de a tanítót nem egyszer kedvetleníti el az a tapasztalat, hogy épp a jelesebb tanulók el tudják mondani a miért-re a feleletet, de a hogyan kérdésre akadozva válaszolnak. Kétségtelenül azért, mert maga az esemény vagy intézmény nem áll tisztán szemük előtt. Azt sem állíthatni, hogy ennek — minden esetben — maga a tanító az oka, mert neki a lényegre kell szorítkoznia és ext pragmatice tárgyalnia, de a sajátos konkrét vonások, melyek a szemlélést lehetővé teszik, igen sok esetben nem tartoznak a lényegeshez, ahhoz, a mit az oknyomozás keres és talál.

Bizony nagyon czélszerü volna, az ismétlésekre a szokottnál hosz- szabb időt szánni, hisz ha valahol, úgy a történelem tanulásában áll az, hogy repetitio est mater studiorum — és ezen ismétléseket a tárgyi rokonság alapján való csoportosításokra fordítani, ez alkalommal tekintet nélkül az idői szakaszokra, legfeljebb mint Noack is teszi, a refor- mácziót vevén egyelőre időhatárnak. És ily ismétlések számára való vezérfonalat nein ismerek jobbat Noackénál. Képeket ád ugyan, az élet- és jellemrajzra fekteti a fősúlyt, de az egyháztörténelem egy fontos elemét sem mellőzi, hanem vagy a biográfiába szövi vagy függelékül csatolja a monografikus rövid rajzhoz. A képek természetesen nemcsak személyek képei, hanem a különböző tárgyi irányok képei ; de mindegyiken egy vagy több kiváló személy van különös gonddal megrajzolva.

Az egész egyháztörténelmet 17 kép tárgyalja; a kér. egyház megalapítása az apostolok által (Pál részletesen), a keresztyénség küzdelme és diadala a római birodalomban, a keresztyénség a germán népek kö-