Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 1. szám - Id. Varga János: Emlékezés a "győri nagy" napra

Ez az én felfogásom általános körvonalokban az egységes tanító- képzésről. A czélt állami segélylyel, kellő állami ellenőrzés életbeléptetésével vélem megközelíthetőnek, mert a felekezetek anyagi tehetetlenségén megtörik minden jóakarat, minden miniszteri rendelet, sőt a törvény rendelkezései is, ezt látjuk nap-nap után. Ha a felekezeti képzők megmaradnak mai állapotukban, hiába lesz országos állami vizsgáló bizottság, a tanítóképzés egysége csak a névben fog élni, de nem a valóságban is.

A részletekre vonatkozólag — kivéve a képesítésre illő részt és a felekezetek felügyeleti jogkörét — a Nagy I.ászló javaslatában foglalt nézeteket osztom.

Különben pedig alkotmányos országban élvén, a többség bölcs határozatai előtt meghajlom.

Eperjes. Simkó Endre.

Emlékezés a „győri nagy“ napra.

1895. deczember 10.

Hogyan is folyt le? . . . E b. lapok szerkesztőjének kívánságához képest felidézem azt emlékezetemben és szívesen papírra vetem ; úgy vagyok a nevezett nappal mint egy kedves emlékkel, melyen lelkem örömmel elmereng. Szerény toliam hogyan lesz képes foglalkozni a magasztos ünnepély azon részével, mely leginkább reánk tanítókra vonatkozik ? Előre is jelzem, hogy a kép halvány lesz, de a hiányokat egészítse ki az ev. hitbúzgóság vesztatüze.

Szép és lélekemelő volt az egész ünnepély, mely a nevezett hó 9-én d. u. a pályaháznál vette kezdetét, hol a győri gyülekezet előkelő rendezői várták a törvényesen megválasztott püspököt és a már előre kijelölt váróterembe kisérték, hogy ott egy szives „Isten hozott-“tal üdvözöljék. Közbe-hözbe felhangzott a kiváncsiak és érdeklődők kérdése : Melyik az? „A két rendező között megy!“ Ez a kíváncsiság és érdeklődés Gyurátz püspök urunk iránt régi keletű; már ezelőtt 40 évvel kezdődött az, midőn mint kis deákok kérdezgettük egymástól: „melyik az a Gyurátz ?“ mert kiszivárgott osztályából, hogy tanárai előtt döntő szava van. Ezt a döntő szót most mint püspök fogja érvényesíteni Isten kegyelméből. Az üdvözlő szónok szavára szerényen annyit válaszolt, hogy ez a megtisztelés nem személyét, hanem hivatalát illeti, melyre a kér. parancsszava állítja. Majd a budapesti vonat meghozta egyetemes felügyelő urunkat, vele az ev. egyház három kerületének püspökét és több vendéget Budapestről. A kér. kiváló vendégeit Barcza felügyelő úr fogadta, mire hosszú kocsisor robogása töltötte be az útczákat, melyek az alkalomra lobogó díszt öltöttek. Nyomban megkezdődött a tisztelgő küldöttségek fogadása, ezek között a győri, beledi gyülekezetek küldöttsége, a bükiek valamint a győri ref. egyház elöljárósága tisztelegtek az újonnan megválasztott püspöknél,