Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 8-9. szám - Egyesületi élet
268 egy szívvel-lélekkel azt kiáltjuk, hogy a mi szeretett világi elnökünk éljen boldogul az emberi kor legvégső határáig! Végül az egyleti énekkar a »Hymnus« két első versét lelkesen és kifogástalan hármoniával elénekelte, mit a jelen voltak fennállva hallgattak végig, itt-ott velünk énekelvén, Nt. Bognár Endre e. elnök úr a díszgyűlést bezárta. A zöld asztal mellől délután ]/2l órakor a »Lövölde« minden tekintetben idyllikus kerthelyiségében gyűltünk egybe közös ebédre. Velünk tartott a vendégkoszorú egy része is. Ily jubiláris hangulatban lévén, nagyon természetes, hogy csakhamar megindultak a tósztok is, melyeknek elsejét id. Varga János kartárs mondotta, éltetvén az elnökséget, a jelen volt vendégeket és a kartársak közti egyetértést. Méltó befejezése volt a felköszöntök sorának T. Németh Elek ügyvéd tósztja, melyet valódi elragadó szónoki hévvel, átérzett szívvel és lélekkel s gyönyörűen megválogatott gondolatokkal mondott a tanügy vezetősége és annak közharczosaira. E remek fel köszöntő által felvillanyozva hagytuk el a fehér asztalt, hogy hazatérjünk csendes otthonunka. Bándy János ev. tanító. A balatonvidéki evang. tanítóegyesület gyűlésének jegyzőkönyvéből. Kölcsey Hymnusának eléneklése után tisztelendő elnök úr szívélyesen üdvözli az értekezlet tagjait s kifejezi örömét a fölött, hogy neki ' jutott a szerencse osztályrészül e kört, mely a tanügynek szolgál, a honalapítás ezredik jubiláris évében üdvözölni. A lelkesíiltség, melylyel hazánk népei a honalapítás évfordulóját ünnepük, a disz, melyben az egész nemzet áll, valami magasztosát visel magán és jelzi, hogy ez az év a magyarnak nemcsak hogy nagy, hanem a hazafiúi szivet azon reménynyei is táplálja a jövőre nézve, hogy legalkotmányosabb Fölséges Királyunk által vezéreltetve : Magyarország erős, hatalmas és mindinkább általános felvirágzásnak indul. 'Hisz a hazaszeretet és kegyelet minden osztályban nyilvánul az Uralkodótól kezdve az utolsó közmunkásig. E nemes versenyben részt vesznek nemcsak egyesek, hanem a hazában levő különféle egyesületek is — iparkodva — tettekkel is a haza szellemi és anyagi jólétét előmozdítani. Itt áll a tudományos egyetem, mely az eszméket fejleszti; az akadémia, mely a tudományt már közkincscsé teszi; a művészet, mely bemutatja a közönségnek legjelesebb alkotásait, melyek az ész és kedélyre nemesítve hatnak; itt a tanítók, kik a legjobb módot keresve a fölött tanakodnak, miként lehetne a reájuk bízott ifjú nemzedékből legsikeresebben a haza és egyház javára hasznos és lelkesült polgárokat nevelni; ott feltárja az ipar gazdag és czélszerü eszközeit; a kereskedelem, mely a tudomány és szorgalom által előállított tárgyakat az érdeklő félnek meg-
