Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 1. szám - Tárcza
24 így előkészülvén az új- haza elfoglalására, a magyarok 886-ban Árpád fővezérrel élükön megindúltak a Kárpátok felé s annak északkeleti részén, a ve re ez kei szoroson áthatoltak. A harezosok ruházata volt; a fejen sisak, mellükön pánezélíng, a test alsó részén bő ruha és sarú. Fegyverzetük volt: oldalukon kard, kezükben szurony (dzsida), válllukon íjj s a tegezben nyílvessző; a nyilazásban különösen nagy jártasságot tanúsítottak. A harezba Ázsiából hozott tüzes paripákon indúltak, vágtatva a legnagyobb halálmegvetéssel. A mint a vereczkei szoroson áthatoltak, előttük a volóczi völgy terült el, hónnét megpillantották a gyönyörű beregi rónaságot, melynek síkjain a Latorcza folyó hivogatólag integetett feléjük. Az itt lakó szláv lakosság a volóczi völgyben gyülekezett össze a magyarok ellen. A magyarok mintegy megittasodva a2 előttük elterülő gyönyörű vidék hatása s az elfoglalandó új haza szépsége s gazdagságától, tüzes paripáikon az osszegyülekezett szláv harezosokra rohantak s közelükbe érkezve a nyílvesszők özönét záporként röpítették az ellenségre, mely az ily váratlan és erélyes támadásra egyszerre csak inogni és zavarodni kezdett. Ezt látván a magyarok „Huj, huj“ kiáltással mint fergeteg rohantak az ellenségre, azt szétverték; letiporták, levágták s megsemmisítették. A megfutottakat űzőbe vették, azok közül sokat elfogtak, köztük Latoré zot, Szvatopluk szláv fejedelem egyik alvezérét is, kit később egy közeli folyó mellett egy fára felakasztottak ; a folyó erről ma is a Latorcza nevet viseli. Az ellenálló szlávok lakhelyeit felpörkölték szétdúlták, míg végre az ellenség megadta magát s ezzel a harcznak vége volt. A magyar harezosok jobb oldalán jön a hős vezér Árpád,, fehér paripán, vezérkara kíséretében s elfoglalja a most már meghódított területet, a meddig szem csak beláthat. Utána jönnek a bevándorló harezosok családjai, asszonyok, gyermekek tarka sokaságban; a közér pen a fejedelem-asszonynyal négy ökrös szekéren, kíséretével együtt és sok igyekezettel sietnek a síkság felé. Ide beérkezvén, felütik sátraikat, a hosszú úttól, fáradságtól és éhségtől elcsigázott barmaikat a dús legelőre bocsátják ; ők maguk pedig az őshazába való megérkezés örömére áldozatra jönnek össze, hogy hálát adjanak a hadak istenének, ki őket a harezban segítette. Az áldozati oltár már elkészült s most a bo n c z o k (lovász-daliák) elővezetik az áldozatra kiszemelt legszebb fehér lovat, melyet az oltárnál kivont karddal vár a kádár, (ölő) hogy leszúrja. A leszúrt fehér ló az áldozati máglyára kerül, melynek füstje az áldást rebegő táltos (pap) hangos szózata mellett, egyenesen tör a magasba, annak jeléül, hogy az áldozat kedves Isten, előtt. Az égő áldozati oltárt igriczek (zenészek) s dobosok zenéje mellett, nagy számú nézők részvételével, ünnepi ruhába öltözött.lányok
