Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 5. szám - Mohar József: A millennium és népnevelésünk
VIII. évfolyam. Sopron, 189G. május hó. 5. szám. Megjelenik — a nagy szünidő kivételével — minden hő elején. Szerkesztő és kiadó: ]? a p p József. Fő munkatársak: Bancsó Antal, Bognár Endre, Draskóczy Lajos, Ebenspanger János, Kapi Gyula, Kovács Sándor, Ladányi, Mohar József, Pethes János, Polgár József, Sass János, Simkó Endre és Szutter Dániel. A millennium és népnevelésünk. Ezer év valóban ritka kor a nemzetek és államok életében. — Méltóbb alkalma nemzeti örömünnep ülésére, nagyobb oka a Gondviselés iránti gyermeki hálára a magyar nemzetnek és államnak még nem volt, mint a minőt ezer éves fennállása ezen óv folyamán nyújtott. — Pedig ennek a népnek tiz század kiállott viharja már elég sok alkalmat nyújtott az örömre, de még többet Istene iránti hálára ! E ritka alkalmat tehát méltóan kell megünnepelnünk; méltóan az alkalomhoz, de méltóan önmagunkhoz is. Vájjon magas korunk egymagában elégséges volna-e az idegen nemzetek tiszteletének kivívásához ? Nyugodtak lehetünk, nemzetünk élete nemcsak hosszú, hanem tartalmas is volt. — Elég tartalom már magában véve az is, hogy megvédtük a Nyugatot a Kelet pusztító árja ellen és így lehetővé tettük kultúrájának zavartalan fejlesztését; de fokozódik ennek a tartalomnak értéke akkor, ha tudjuk, hogy a miért mi minden pusztító árnak áttörhetetlen gátat vetettünk, jó szomszédaink, — a mikor csak szerét tehették, — szabadságunk ellen törtek. Miért tagadnék : ezer éves múltúnk idejének legnagyobb része abban telt el, hogy megvédtük a Nyugatot a Kelet ellen, önmagunkat pedig a Nyugat ellen. Ezek daczára emelt fővel mutathatjuk be kultúránkat; a május 2-án megnyílt országos kiállítás tanúbizonyságot tesz mellettünk arról, hogy mi a kard forgatása közepeit fenmaradott csekély időnk daczára, a kultúráról sem feledkeztünk meg és hogy, ha nem kelhetünk is a kultúra élén haladó nemzetekkel versenyre, szégyenkezésre nincs okunk. A milyen nagy hiba volna, ha a Gondviselés nyújtotta e ritka alkalmat meg nem ragadnék a végből, hogy öröm- és hála-ünnepet üljünk, oly fokú könnyelműség lenne, ha átengedve magunkat ezer éves fennállá-
