Evangélikus Népiskola, 1896

1896 / 4. szám - Irodalom

139

általánosságot, másrészt az aprózó adomázást. Amaz lehet igaz, de nem nyújt felfogható képet, ez meg azzal csonkítja meg a történeti igazságot, hogy, lehet kedves, de összefüggés nélküli elbeszélések gyűjteményévé alacsonyítja a történetet. Hechtenberg néhány találó vonással megrajzolja egy-egy kornak képét, melybe azután azon hősöket állítja, kikben az egész egyház szelleme kiváló mértékben megszemélyesült. Az üldözések korából Ignatiust, Polykarpust, Perpetuat és Felicitast mutatja be, az egyházi atyák közül Augustinust, a térítők sorából Bonifatiust. A legfőbb gondot a 3 föreformator életére fordította, kikről lelkesen s lelkesítőén szól. Mindenütt a benső vallásos életet is kiséri íigyelemmel; különösen jólesett, hogy az ev. egyházi énekeket is külön czím alatt tárgyalja és Gerhardt Pálról is valamivel részletesebben szól, valamint hogy a pietis- nmsnak nemcsak, mint a tankönyvek rendesen árnyoldatait, hanem nagy alkotásait is fölemlíti. És azt hiszszük, annak is már megjött az ideje, hogy a legalsóbb fokú egyháztörténeti tankönyvbe is fölvétessenek — mint megvan ezen könyvben — Fliedner és a diakonissa-intézmény, Wiehern és a belső missió történetének alapvonásai. Csak néhány helyen vettük észre, hogy a stilus kissé nehézkesebb; az egyes fejezetek végére telt szómagyarázatok pedig részben fölöslegesek, részben nem elég szabatosak. De e hiányokat is feledtetik a könyvecske fölsorolt előnyei.

Őrangyal. Imakönyv protestáns ifjak és leányok, különösen konfirmáltak számára. Irta Sántha Károly. Hornyánszky Viktor kiadása Budapest. Ara díszes vászonkötésben 1 frt, remek bőrkötésben 3 frt. Kiváló nyereségnek tartjuk ez alakilag csinos, tartalmilag jeles kötetet; úgy az imádságok szelleme, mint nyelvezete első ilynemű müveink mellé sorolják. Ilona és Margit leányainak szóló ajánlatában legszebben kifejezve találjuk az egész könyv szellemét:

Csak egy boldogság van itt e világon,

Ha Istenében nyugszik meg a szív;

Minden egyéb csak káprázat, csak álom,

Mely tévelyítő ösvényekre hív.

Ez az alapérzelem szólal meg mind az 55 imádságban és a hozzájok csatolt versekben, a nélkül azonban, hogy csak egy imádság is valamely előbbinek ismétlésébe esnék; ellenkezőleg az alkalom szerint új meg új szavakban s a vallásos szív különféle érzelem-színezetében nyilvánűl bennük az imádkozásnak lelke. A hála és a kérés, az öröm és a bűn okozta bánat, az élet áldásaiban való ártatlan öröm, majd meg e világ múlandóságának szomorító s mégis ez által az Istenben való boldogság fölemelő érzete: mindezek a vallásos embernek kedélyhullámzásai, melyek az ifjúságnál gyorsabban váltakoznak és költőibb szavakban is fejeződnek ki. A költő-pap első sorban a lelkes ifjúság szónoka és imádkozó tolmácsa. Az Őrangyal nyelve is költői, színgazdag, képekkel, alakzatokkal nem fukarkodó, de nem is pazar. Azt hiszem azonban, hogy imádságos könyvben a miatyánkot, a tíz parancsolatot- és a hiszekegyet nem kellene versbe