Evangélikus Népiskola, 1896
1896 / 4. szám - Képek a nevelés történelméből
124 irta, azoknak a gyermekeknek r számára, akiket oktatott. Nem is akarta újra kiadni, de a nyomdász folyton sürgette, javítsa és bővítse ki. Meg van ebben a grammatica, a syntaxis nincs benne s az igék hajlitásával végződik. Gyakorláséi a remekírókból szemelvények vannak benne. Latin nyelvtanát, eredetileg nürnbergi tanítványa Ebner Erazmus számára írta. 1525-ben e munkát Goldstein hallei orvos Me- lanchton beleegyezése nélkül kiadta. Az 1542. évi kiadásban Melanchton egy levele van, melyben a latin nyelv hasznáról s tanításáról érdekesen nyilatkozik. Nem jó — úgy mond — a gyermekeknek egyszerre nagyon sok szabályt adni, mert ezzel a gyermeket a tanulástól elijesztjük. A grammaticának különösen a theologiára megmérhetetlen haszna van. A syntaxishoz irt előszavában azt állítja : tévednek, kik azt hiszik, hogy már a remekírók olvasása által, minden grammatica nélkül is nyelvtudósok lesznek. Az ilyenek mondhatnak bármit, de alapos ismeretük soha se lesz. Azok terjesztik, különösen e nézetet, kik a szabályok fegyelmét nem szeretik, e hajlam később annyira növekedhetik, hogy ellentétes álláspontra helyezkednek minden törvényes renddel. Melanchton latin nyelvtana nagyon elterjedt és használt tankönyv volt a protestáns iskolákban ; mit eléggé bizonyit már az is, hogy Honter 1548 körül Brassóban is kiadta. Németországban 51 kiadást ért. Came- rarius bővitette, Neander rövidítette. Mig Camerarius kiadása 507 lap addig Neanderé 107 oldal. A dialektika tankönyvének első kiadása 1520-ban jelent meg. E könyvet, Melanchton az ifjúságnak szánta a czélja vele az volt, hogy Aristoteles megértésének útját egyengesse. — Második müve, e tárgyról az : „Erotemata Dialectices“ 1547. szeptember havában jelent meg és már október végére 3000 példány elfogyott belőle. — Olyan eredmény, amely korunkban is kevés tudományos munkával történik meg. E munka előszavában azt a kérdést fejtegeti Melanchton : Mivel némelyekkel már velük születik a kitűnő elme, nem volna-e nélkülözhető a dialektika? Erre a kérdésre azt feleli: a dialektika nagyon hasznos dolog, mert a középszerű tehetséggel bíró egyéneket támogatja, tanítja ; a kiválókat pedig arra serkenti, hogy az igazságot keressék és szeressék. Ez utóbbiaknak azt ajánlja: olvassák magát Aristotelest, ne fordításban, hanem — görögül; szükséges azonban, hogy mielőtt Aristoteles olvasásához fognának, járatosak legyenek a görög nyelv elemeiben. A scholasticusok dialektikája nem nevezhető dialektikának, mert az ennek csupán csak árnyéka, ezért is lesz aztán sorsa a megvetés. Vannak akik a dialektica szabályait éppen úgy gyűlölik, mint az erkölcstelenek az erkölcsiség szabályait. Ezek aztán kígyót-békát kiáltanak minden dialektikára. Majd azt bizonyítja, hogy az egyház tanainak megállapítása s magyarázatánál milyen szükséges a dialektika. Persze voltak, akik a tévtanok magyarázatánál a dialektikával visszaéltek, de ez ne rettentsen senkit el attól, hogy a dialektikát okosan használja.
