Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 3. szám - Sas István: Ne legyen ám "kiáltó szó a pusztában!"
1b székesfővárosi tanács tagjainak nagy része és a pénzügyi és gazdasági bizottság tagjai kezdetben oly melegen fogadtak és felkaroltak volt. Egyébként bármi történjék is ez irányban, a »Tanítók báza« meg lesz mindenesetre, ha ma nem, hát a jövőben, ha a milleniumra nem is, de a jövő században bizonyára, mert a magyar népoktatásügy szerény munkásai az 1890 ik évi IV-ik egyetemes gyűlésen elfogadott eszmét el nem ejtik, el nem ejthetik soha ; mivel ez eszmében nemcsak a saját, hanem a magyar nemzet egyik legszentebb érdekét is látják. Nem hiába hangoztak a magyar népoktatásügy munkásai közt a költő eme szavai: „Hol van, oh, hadd lássam, a tanítók háza? Még csak a rajongó lelkek palotája! Nincsen még, csak Eötvös dicső szellemében, Csak nemesen érző férfiak szivében. Te ragyogó szellem, járd be az országot! Ti magasztos szivek, forraljatok lángot: Lángotoknak nyomán szeretet és hála, Onnan épül ki majd a tanítók háza. Ezer áldást mondok minden kis kövére Lépj, te szegény ifjú, áldott küszöbére. És nem is hangozhatnak el hiában az ily szózatok a magyar tanítóság között; mert a tanítóság a nagy Eötvös magasztos eszméiből meríti azt az emberbaráti és nemzeti közérzületet, a mely létre hozta az-»Eötvös- alapot«, a tanítói segély-egyesületeket, a tanítók árvaházát stb. És ez az emberbaráti és nemzeti közérzület Isten segedelmével meg fogja alkotni a »Tanítók házát« is. Ez a nemzeti és emberbaráti közérzület vezette az »Eötvös-alap orsz. egyesületének képviselőit« dr. Wlassics Gyula jelenlegi közoktatásügyi miniszter úr elé, hogy figyelmébe ajánlja a »Tanítók háza« ügyét. S a miniszter úr az egyesület küldöttségének megígérte, hogy az Eötvös-alap egyesület minden kérését kiváló figyelemben fogja részesíteni és azokat az ország annyagi körülményeihez képest teljesíteni is fogja. A közoktatásügyi miniszter úr eme szavai szolgáljanak buzdításul a magyar tanítóságra nézve. Péterfy Sándor. Ne legyen ám, »kiáltó szó a pusztában!« Korunkban a sokféle emberbaráti és nemzeties intézmények segélyezése czéljából igen gyakran gyűjtő-ivek, sorsjegyek érkeznek kezeinkhez. Meg kell vallani, hogy a gyűjtő-ivek egynémelyike a papírkosárba vándorol, a sorsjegyek csekély hiánynyal visszakerülnek kül
