Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Luther Márton
Luther Márton.*) Az egyház és iskola nagy reformátora született Eislebenben 1483. november hó 10-én. Apja, nagyapja és ősei az úgynevezett szabad parasztok osztályához tartoztak. Apja miután a csekély jövedelmet, hajtó földbirtokból csak nélkülözésekkel tudta családját fentartani, átköltözött Mannsfeldbe s ott bányászszá lön. Luther János és felesége Ziegler Margit szigorúan bántak gyermekeikkel. Maga Luther beszéli, hogy anyja egy dióért egyszer úgy megverte, hogy a vér folyott belőle. Eőlször a mannsfeldi iskolába járt, hol az iskolai fegyelem éppen olyan kegyetlen volt, mint abban az időben mindenütt. Ha a tanuló a feladott leczkét, a mit a tanító soha meg nem magyarázott, nem tudta, — megverték. Maga Luther mondja, hogy ő is egy délelőtt tizenötször kikapott és pedig azért, mert nem tudta, a mire még soha senki nem tanította. 14 éves korában Magdeburgba ment, s itt a Lolhardok iskolájába járt. A szegény diákok élete ebben az időben nyomorúságos volt, hogy magukat fentarthassák, esténként s naponként házról-házra jártak, s éneklésökkel indították adakozásra a lakókat. Luther is így kereste mindennapi kenyerét. 15 éves korában Eisenachba került, hol éneke s imádkozása nagyon megtettszett Cottáné aszzonynak a miért is házába fogadta. Itt különösen nyelvtanítója, Treborius volt rá nagy hatással. Treborius nem csak tudományosan képzett, hanem jó szivü ember is volt, s az ifjúságot szerette. Mikor az iskolába lépett, udvariasan köszöntötte tanítványait. Barátai kérdezték tőle ; miért teszi ezt ? Azt válaszolta erre Treborius; „Ki tudja, hogy egyik vagy másik gyer- köcze képében nem valami jövendőbeli hatalmas polgármester, kanczel- lár vagy hírneves doktor ül-e előttem? — Az ifjúságot meg kell becsülnünk:“ Luther itt tanúit négy évig. 1501-ben Erfurtba ment az egyetemre. Az egyetemeken s így az erfurtin is, szigorúan egyházias szellem uralkodott. A tanulóknak pontosan kellett a vallási gyakorlatokat végezni. Minden facultasnak meg volt a maga védszentje s ennek emlékét névünnepe fordulója alkalmából, fényesen megülték. A tanárok esküvel kötelezték magukat arra, hogy semmi olyant nem tanítanak, mi az egyház tanításával ellenkezik ; az esküből kifolyólag nem azt kellett nekik vizsgálni: mit mond az ész és igazság, hanem folyton az egyház tanait s a bullákat kellett tanulmányozniok, nehogy eskü szegőkké váljanak. A tanulóknak fogadalmat kellett tenni, hogy az eretnekséget, bárki legyen annak a terjesztője, soha se pártolják. *) Forrás: Raume r K. Geschichte der Pädagogik. (Stuttgart, 1857.) I. — Schmidt K. Geschichte der Pädagogik. III. Gyurácz F. Luther Márton (Pápa 1888. 8r. 328 1.)
