Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Mohar József: Nőnevelésünk
0 nek a szóban forgó egyház birtokában van, a melyet eles előrelátással gondosan fejleszt és a melyet finom politikai tapintattal czéljai elérésére ügyesen felhasznál. — Magyarhoni evangélikus egyházunk (és ez a reformátusra is áll), ha felfogta is a nőnevelésnek ilyetén fontosságát : azt kellőképen sohasem méltányolta. Nem új ezen állítás, azért nem is látom szükségesnek annak bővebb bizonyítását, csupán azon általánosan ismert tényt említem fel, hogy a jobb módú protestáns családok a legtöbb helyen — állami iskolák híján — ma is zárdákban kénytelenek leány-gyermekeiket neveltetni. Azonban igazságtalan lennék, ha egyházunknak a hazai közoktatásügy terén tett óriási szolgálatait ez alkalommal fel nem említeném — A népoktatást és középoktatást karolta fel a múltban és karolja fel ma is oly erővel és oly eredménynyel, a minővel egyetlen felekezet sem ! Népiskoláink ma is a legjobb népiskolák között foglalnak helyet, középiskoláink pedig a legutóbbi időkig a legjobb hírnévnek örvendtek. — Az ezen iskolákkal szemben hozott áldozatok ma már szinte elviselhetetlen teherrel nehezednek egyházunkra : ezek mellett tehát a nőnevelés teljes kifejlesztésére gondolnunk sem lehet. Elérkezettnek látom azért az időt azon kérdés felvetésére, hogy a közoktatásügy oltárára letett áldozatok nagyságával az egyházunkra háramló előnyök egyenes arányban vannak-e ? hogy az ezen kérdésre adható feleletből kifolyólag nem szükséges-e egyházunknak közoktatásügyi politikáját megváltoztatnia ? A népiskolák voltak egyházunk támaszai és erősségei a múltban, azok lesznek kétségkívül a jövőben is. A protestáns egyházak híveiket nem annyira külsőségekkel, — tehát pillanatra számított hatással, — kötik magukhoz, mint inkább belső tartalmukkal, tehát hosszabb időt igénybe vevő s így mindenesetre intensivebb működéssel. Ily hatás, — helyesebben működés, legfőbb szintére'1 csakis az iskola, első sorban és főképen a népiskola lehet. Épen azért a népiskolának feladása mindaddig, a mig más egyház annak hirtokában van: végzetes hiba volna. Gymnasiumaink az egyház védő bástyái voltak a múltban, azonban hogy az átalakult viszonyok közepett ebbeli jelentőségük csökkent és hova tovább mindinkább csökken, azt ki ne érezné? E téren az állammal és egyes gazdag tanítórendekkel a versenyt sokáig ki nem bírjuk s ámbár könnyelműség volna szerzett jogokat és megerősödött intézményeket feladni, ez a körülmény protestáns közoktatásunk hiányainak pótlására, nőnevelésünk fejlesztésére mégis okúi és alkalmúl szolgálhat. I anügyí politikánk helyes irányba terelésére nem késő az idő, de mindenesetre itt annak a legfőbb ideje, Á nőnevelés terén evangélikus egyházunkra váró legsürgősebb teendőkre kívánok ezúttal röviden rámutatni. A felső-népiskolák, polgári- és felsőbb-leányiskolák létesítése óta állam és egyházak versenyezve állítottak fel ily iskolákat. — A katho- lika egyház csaknem minden valamire való városkában rendelkezik
