Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 2. szám - Pethes János: Képek a nevelés történelméből. Luther Márton

Ha egy asszony a franczia királyné drágaságaival felékesitve jelennék meg közöttünk: megbámulnók, mindenki szájat tátana reá; pedig az olyan asszony, ki egészséges gyermekek szülésével ékesíti magát, sokkal ékesebb. Az ilyen ékeséggel szemben mindenféle ékszer, gyöngy, bársony s arany csak olyan, mint a foltozott, rongyos koldus köpönyeg.

Vannak emberek, kik gyermekeiket úgy rontják el, hogy fülök hallattára gyalázatos szavakat, szitkokat szórnak, előttük rossz példát mutatnak, illetlen taglejtéseket ejtenek. Voltak néhányan, én is ismertem néhányat (adná Isten, hogy már egy se volna!) kik abból lakmároztak, a mit leányaik vagy feleségeik tisztátalanságukkal szereztek. Bizony a gyilkosok nagyobb szolgálatot tettek volna az ilyen leányoknak, mint saját édes szülőik.

Vannak emberek, kik abban gyönyörködnek, hogy gyermekeik miyen bátorok, harcziasak; ha a gyermeknek legkedvesebb foglalkozása a mások verése ; mintha bizony nagy becsület volna az, hogy senkitől sem félnek. Az ilyen szülök ostobaságuk gyümölcsét rendesen megérik, mert fiaik rájuk gyakran gyászt, fájdalmat hoznak: sokszor

váratlanul meghalnak. A gyermekek gyakran hajlandók a haragra és a gonosz tréfára is. Éppen azért szükséges, hogy a szülők erre se szóval, se tettel példát ne adjanak. Mert ugyan mit várhatnánk attól a gyermektől, ki a példából a káromkodást s gyalázatos szavakat megszokta, mint káromkodó s illetlen szavakat.

Mások úgy ronthatják el gyermekeiket, hogy nekik alkalmat adnak arra, hogy a világot nagyon megkedveljék. Az ilyen szülők aztán tovább nem is gondoskodnak gyermekeikről, csak addig, mig a gyermekek annyira viszik, hogy ugrálni, tánczolni megtanulnak, s a cziczomázáshoz értenek. Ezt is csak azért teszik, hogy az embereknek tessenek, vágyaikat izgassák, s úgy éljenek, mintha e világból elköltözniök soha sem kellene. — Kevesen vannak a mai világban, kik gyermekeik nevelésében Isten ismeretére, s lelkűk üdvösségére tartozó dolgok elsajátítására legalább annyi gondot fordítanának, mint arra, hogy ruhájok, vagyonuk és becsületük legyen.

Ugyan így nyilakozik Luther akkor is, midőn I. János II. 14. versét magyarrázza. A gyermekeknek olyan a természetük, hogy szeretik, ha szabadjára eresztik őket. Az ifjak is ilyenek, zúgolódnak, ha szigorúan tartjuk őket. Az atyák gyermekeik feletti joga Istentől származik, mert O az igazi atyja mindazoknak, kik égben s földön gyermekeknek neveztetnek (Eféz. III. 15.) Éppen ezért az atyáknak gyermekeik felett való földi hatalma ne Tegyen se makacs, se barátságtalan. Ha a szülők és urak e földön Istent nem ismerik el uruknak s parancsolójuknak, Isten is azt cselekszi, hogy a gyermekek és cselédek sem ismerik el szülőiket s gazdáikat ezeknek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szeretettel sokkal többet lehet véghezvinni, mint a szolgai félelemmel s kényszerítéssel. Azonban a gyermek első kötelessége az, hogy mindenek