Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Nyilttér
26 egyetemes tanügyi kongresszus érdekében ; további munkánk sikere attól függ, mily buzgón karolják fel az ügyet a köznevelés munkásai. Az eszme jogosultságába vetett bizodalmunknál fogva hiszszük annak megvalósulását és reméljük, hogy nemzetünk valóban részesülni fog az ifjúság nevelésén fáradozók egyetértő tevékenységének dicső látványában. Buzdítson minket amaz elődeink példája, a kik magasztos közművelődési eszméktől s a kartársi együttes működés gondolatától áthatva 1848-ban létesítették „az első egyetemes és közös magyar tanítógyülés“-t s történelmi nevezetességű tanácskozásaiknál és hozott határozataiknál fogva maradandó emléket állítottak magoknak. De buzdítson bennünket az a gondolat is. hogy nemzetünk az ezeréves fennállás nagy ünnepe alkalmával szintén nem kicsinyes dolgokat, hanem nagy tettet vár tőlünk, a mely méltó legyen a hazai köznevelési és művelődési ügy nagy történeti szerepéhez s egyúttal a hazánk jövőjét a végtelen időkig biztosító nagy hivatásához. Ez a magasztos czél lelkesítsen mindnyájunkat s tömörítse erőinket oly mű létrehozásában, a mely a késő korban is hirdesse a mai tanítói nemzedék dicsőségét! Kelt Budapesten, 1894. október 27-én. Az országos és egyetemes tanügyi kongresszust előkészítő bizottság nevében és megbízásából : Dr. Heinrich Gusztáv, Böngérfi János, Nagy László, elnök. jegyző. titkár. Ny i Ittér. KÉEELEM. A felsölővői t a n í t ó k é p z ő i n t é z e t a vele kapcsolatos gymnásiummal és reáliskolával az 1894/5. tanév végén fennállásának 50 éves jubileumát ünnepli meg. Mindannyian, kik amaz intézeteket ismerjük, tudjuk, hogy mennyi anyagi gonddal kellett nekik küzdeniük, és hogy, fájdalom ! a képezdének existentiája még manapság is veszélyeztetve volna, ha évenkint nem folynának be könyörado- mányok. Pedig azokra az intézetekre ott, drága hazánk szélén, igen nagy szükség van, mivel azoknak hivatása egyrészt az, hogy evangéliumi szellemtől áthatott tanítókat neveljenek az egyháznak, másrészt pedig, hogy az ott tanuló ifjak szivébe a magyar haza iránti szeretetet beleültessék. Ugyanezért a felsölővői intézeteket ismerő férfiaktól nem egyszer lehetett ezen, az intézetekre oly kedvező szókat hallani: „Ha a felső- lövői intézetek még nem léteznének, teremteni kellene ilyeneket!“ Ez bátorít bennünket is arra, hogy esdő szózatunkat felemeljük, lisztelettel kérvén : méltóztassék minket becses adományával támogatni, hogy ne üres kézzel, hanem egy alapítványnyal léphessünk mi is a jubilálok közé, mely „j u b ileum i alap" czimen a későbbi nemzedék-
