Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 8-9. szám - Bancsó Antal: Az evang. ismétlő iskola és az ifjusági egyesületek
248 mében a mi mennyei atyánk szent akarataként. S az üdvös siker nem maradhat el, mert nem lehet, hogy a jó fa jó gyümölcsöt ne teremjen ! Második eszközként czélunk elérésében a testvériség ápolását említi munkánk. Ezt azonbau, azt hiszem, eddigi fejtegetéseimben kimerítettem s így áttérhetek a 3-ik helyen említett feladatra seza hazaszeretet ébresztése. Itt ismét teljesen egyetértek Szerzővel a hazaszeretet kiváló nevelő fontosságának kiemelésében s teljesen helyeslem azt is, a mit a hazaszeretet gyakorlati erkölcsi hatásáról mond. A hazaszeretetnek nagy nevelő hatása abban rejlik, hogy az egyike a leghatalmasabb s legnemesebb erkölcsi érzéseknek s épen nagy erejénél fogva alkalmas arra, hogy cselekedeteink rugójáéi szolgáljon. Mert mi a hazaszeretet ? A hazaszeretet az az erős vonzódás, mely szülőföldünkhöz köt, ahhoz a földhöz, mely bennünket szült, ápol és nevel s a melyen kívül a nagy világon nincsen számodra hely. A hazaszeretet az a hatalmas érzés, mely készekké tesz, hogy hazánkhoz jó és balsorsában híven ragaszkodjunk, -— és erősekké, hogy vagyont, vért és életet áldozzunk azért a földért, melyet őseink vérrel szereztek s véráldozatok árán tartottak meg. Helyesen mondja tehát Szerző, hogy a hazaszeretet öntudatos érzése fogja legbiztosabban megakadályozni a hazánkra nézve oly káros kivándorlásokat is. De váljon hogyan és mely eszközzel ébreszszük és lobbantsuk ily erős lángra a hazaszeretet érzését, hogyan tegyük azt öntudatossá, kötelességgé s a magyar embernek legszebb erényévé ? Más eszköz e czélból nem áll rendelkezésünkre, mint nemzetünk s hazánk történetének alapos beható és módszeres tanítása. A módszeres tanítás alatt viszont itt azt értem, hogy ne tegyük a történetet tisztán események tárházává, ha mindjárt azok a legjobb pragmatis- mussal volnának is összeszőve. Hanem leheljünk saját lelkesedéséből merített életet történetünk nagy alakjaiba s ugyanazzal a lelkesedéssel elevenítsük meg a hazának, mint édes anyának képét az ifjúság lelki szemei előtt. A fogékony szivü ifjúságot a mi lelkesedésünk könnyen lobbantja hasonló lelkesedésre. Az erények mellett azért nem kell elhallgatnunk nemzetünk tévedéseit és bűneit sem. Csak fel kell tüntetnünk, hogy ezek, a történeti igazságszolgáltatás elve szerint gyászt és pusztulást hoztak a hazára. Szemlélhetővé kell tennünk, hogy a hazának, mint édes anyának sorsa, fiainak magaviseletétől függ s így fejleszthetjük a hazaszeretetet valóban kötelességgé. A történetnek alapos és beható tanítása alatt viszont e szerint nem értem azt, hogy a történetet egész folyamában mindenütt egyenletes menetben, tudományos rendszerességgel ismertessük. Hanem értem azt, hogy helyes gyakorlati érzék által vezéreltetve, ki tudjuk választani azt, a mi egyrészt a haza- szeretet ébresztésére alkalmas, másrészt a jó honpolgár életében gyakorlati fontosságú. S e részek ismertetésére fordítsuk a fő figyelmet.
