Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 1. szám - Egyesületi élet
24 nyalt, káros következményeit s előkészítsük azt a szép jövőt, a mikor az egész tanügyi társadalmat egységes kartársi érzület s erőteljes közszellem hatja át, a mely életet és lelkesedést önt az egyesek, a testületek működésébe s hatékonyabbá teszi munkájokat. Az országos és egyetemes tanügyi kongresszus eszméjéhez specialis nemzeti érdek is fűződik: az együttes fellépéssel és határozatokkal támogatni a nemzeti irányt s azon eszközökről és módokról tanácskozni, a melyekkel a magyar nyelvnek és általában a magyar nemzeti műveltségnek lényeges alkotó elemei minden iskolában s minden tanításnál kellőleg ér vényre juttathatók s a hazai közoktatás intézményei mindenütt s mindenkor a magyar nemzeti műveltség terjesztőivé tehetők. Mindezeknél és még egyéb okoknál fogva, a melyeknek részletes elősorolása meghaladja ezen felhivás keretét, a magyar közoktatás egységes és egyetemes fejlődése érdekében közszükségnek látszik 1896- ban országos és egyetemes jellegű tanügyi kongresszust tartani. Ezen gyűlés előkészítése, sikerének biztosítása czéljából azonban okvetetlen szükséges tanügyi életünk főtényezőinek s különösen a köznevelési egyesületeknek érintkezése, tervszerű együtt működése. Ezt óhajtjuk létesíteni, az alulirott előkészítő bizottság tagjai, midőn jelen felhívásunkkal a tanítói és tanári egyesületekhez, testületekhez fordulunk s véleményüket az országos és egyetemes tanügyi kongresszusra nézve kikérjük. Mielőtt azonban javaslatainkat előadnók, tájékozás végett szükségesnek látjuk küldetésünk eredetéről röviden beszámolni. Az országos és egyetemes tanügyi krongresszus eszméje először a nép- tanítóságot képviselő Magyarországi Tanítók Országos Bizottságában pendült meg, a mely az 1893. évi augusztus 22-én tartott nagygyűlésén azon óhaját fejezte ki, hogy az ezredévi ünnepek alkalmával Magyar- ország paedagógiai karát egyetemlegesen felölelő gyűlés tartassák. Majd támogatást nyert ez eszme az országos kiállítás közoktatási végrehajtó bizottsága részéről, a mely a jelen év január havában tartott gyűlésén örömmel üdvözölte a csupán hazai tanférfiakra szorítkozó egyetemes gyűlés eszméjét, de az ügy megindítását magára a társadalomra, illetve a tanférfiakra bizta. Ezen bátorításra a Magyarországi Tanítók Országos Bizottságának igazgató-tanácsa jónak látta haladék nélkül megtenni a kellő lépéseket. A f. évi márczius havában felhívást bocsátott ki az összes hazai tanügyi egyesületekhez és testületekhez a teendők együttes megvitatása czéljából. E felhivás következtében jött létre a f. évi pünkösd napján tartott értekezlet, a melyen az ország minden részéből minden rendű tanférfiak és nők vettek részt s valamennyien lelkesedéssel fogadták az egyetemes gyűlés megtartására irányuló mozgalmat s a gyűlésen megjelentek közül előkészítő bizottságot küldtek ki a szükséges lépések megtételére. Az előkészítő bizottság a f. évi szeptember hónapban kezdte meg tanácskozásait s részint a bizottságban, részint az egyesületekben és
