Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 8-9. szám - Bancsó Antal: Az evang. ismétlő iskola és az ifjusági egyesületek

— 245 —

tudjon állni azoknak a számos bűnös csábításoknak, melyek különösen a modern társadalomban el vannak terjedve s az erkölcsileg’ jobb jellemeket is megejtésssel fenyegetik. Különösen az ifj. egyesületekben teljes érdeklődéssel elfoglalva és lekötve tartva, távol akarjuk tartani az ifjúságot azoktól a helyektől és köröktől, melyek jó erkölcseit megmételyeznék. Ily módon a tervezett ifj. egyesületek leghathatósabb tényezőivé válnának a belmissiónak, melyre egyházunknak éppen a jelen viszonyok között kiválóan nagy szüksége van !

Ezekután áttérhetünk most már arra a kérdésre, hogy mely eszközökkel reményijük e szép és nemes czélt az ifj. egyesületekben elérni ? E kérdés fejtegetését nagyon megkönnyíti nekem a felolvasott munka, mert kétségtelen, hogy az eszközök megjelelése a mai munkának legteljesebb része.

Első eszközként említi munkánk a vallásosság és erkölcsi- ség ápolását. És Szerző nemcsak mély és őszinte vallásos érzéséről, hanem helyes gondolkozásáról is bizonyságot tesz, midőn a vallást első helyen említi.

Mert mi a vallás ? A vallás természetes szüksége az emberi szívnek, mely nem tud megnyugodni mindaddig, míg Istenét meg nem találta. A vallás az a nélkülözhetetlen nehezék, mely lelki életünket egyensúlyban tartja. A vallás szivnüknek és lelkűnknek az a horgonya, mely a mennyország kősziklájába megakasztva, életünk hajóját az élet viharos tengerén fenntartja, — s az az iránytű, mely életünk hajójának futását biztosan megjelöli. Mindezen tulajdonságainál fogva egyedül a vallás, legkivált pedig a keresztyén vallás képezi biztos alapját az ember lényegének és méltóságának megfelelő tiszta, ideális világnézetnek és a munkás, nemes erkölcsi életnek.

S a vallásos világnézet nyújtotta tiszta, nemes idealismusra a mi korunknak kiválóan nagy szüksége van. — A kik korunk utolsó évtizedeinek történetén végig tekintenek, lehetetlen, hogy észre ne vegyék azt az erős naturalistikus, materialistikus áramlatot, mely különösen a természettudományok szokatlan fellendülésével összeköttetésben ez évtizedek folyamán végig rohan. Az elméleti világnézetnek e materialis- musa a gyakorlati élet mezején „a létért való küzdelem“ jelszava alatt szokatlan sürgést-forgást idézett elő. A gőz és villám szárnyain repülő gépek zakatolása között korunk idegessé lett és nagyon gyorsan él.

Távol van tőlünk, hogy a tudományok bármely ágának fejlődését fájlalni, avagy repressiv eszközökkel megakasztani akarnók. Sőt inkább mi is küzdünk az emberi szellem teljes szabadságáért s jól tudjuk, hogy a szellem esetleges tévedéseinek hivatott correctora nem lehet más, mint maga a szellem. Éppen úgy távol van tőlünk, hogy sajnálkozzunk a felett a kitartó erély felett, melyet korunk a gyakorlati munka terén mindenütt kifejt. Sőt inkább mi is azt valljuk, hogy munkásságban áll az élet s kiki annyit ér, a mennyit dolgozik.