Evangélikus Népiskola, 1895

1895 / 8-9. szám - Bancsó Antal: Az evang. ismétlő iskola és az ifjusági egyesületek

242

oly nagy fontosságú, hogy a mint én nem hitegetem magamat dicsekedve azzal, hogy azt ki tudnám és ki fogom meríteni, úgy bizonyosan a tisztelt Szerző sem hitte ezt mai munkájáról. Ugyanazért hiszem, nem is vette rossz néven, mikor fentebbi elismerő Ítéletemet, — igazságos akarván lenni — szándékosan úgy fejeztem ki, hogy munkája betölti azt a keretet, melyet annak ő maga megszabott,

Engedje meg ezért a T. Közgyűlés, hogy a felolvasott munka eszméihez és gondolataihoz fűzve s a munkával való egyetértésem jeléül annak menetét is megtartva, a feladott thémára vonatkozó némely eszméimet és gondolataimat én is előadhassam. Ez előadásom folyamán felhasználom az alkalmat arra is, hogy a felolvasott munka felett ejtett elismerő ítéletemet igazoljam, avagy annak némi hiányaira is figyelmeztessek.

Legelőször is a czélra vonatkozólag akarom felvetni azt a kérdést, hogy mit is akarunk tulajdonképpen? Legyen szabad e kérdés tisztázása végett a T. Közgyűlésnek emlékezetébe idéznem az egész kérdésnek rövid genesisét.

A kérdés ugyanis, a melyről tárgyalunk, genetikailag összefügg egyházkerületünk ama határozatával, melyet 1894. évi Kőszegen tartott közgyűlésén a vallás és közokt. miniszternek a vasárnapi munkaszünet felhasználására vonatkozó leiratára hozott s a mely az említett közgyűlés jegyzőkönyvének 28-ik pontjában foglaltatik s idevágó része így hangzik; „A lelkészek utasíttatnak a munkásoknak minél hathatósb lelki gondozás alá vételére. Törekedjenek körükben evang. ifjúsági egyesületeket alakítani, ezekben ev. vallásos szellemű felolvasásokkal s más hasonló irányú intézkedésekkel, a vasárnapi munkaszünet megállapításában kitűzött erkölcsi czélok megvalósításán közremunkálni“

Egyházkerületünk e határozata kimondja tehát már az ifusági egyesületek alakításának szükségét. Igaz, hogy csak a vasárnapi munkaszünet helyes felhasználása végett, tehít kiválóan a munkás osztályra gondolva. De egyházkerületünk bizonyosan nem veszi tőlünk rossz néven, ha mi az ifjúsági egyesületeket híveink és népünk egész körére ki akarjuk terjeszteni s nemcsak a munkásosztályra ; annál kevésbbé, mert főczélként ugyanaz lebeg mi előttünk is, t. i. a vallásos erkölcsi nevelés. A czélnak ily értelemben való tüzetesebb megbeszélését későbbre halasztva, itt legközelebb azt kell felvilágosítanunk, hogy mig az egyházkerületi határozat az ifjúsági egyesületek alakítását függetlenül kívánja s a lelkészektől várja; addig mi az ifj. egyesületeket az ismétlő iskolával hozzuk szerves összeköttetésbe s így e munkában, ha nem is egyedüli, de mindenesetre nagyon jelentékeny munkásokká s a lelkészeknek fő és nélkülözhetetlen munkatársaivá a tanítókat teszszük.

Az ifjúsági egyesületeknek az ismétlő iskolával való szerves egyesítésére bennünket annak mérlegelése — s mondhatjuk talán — tapasztalása vezetett, hogy ifj. egyesületek alakítása az iskola kötelékéből végleg megvált ifjúság körében a legtöbb helyen szinte legyőzhetetlen