Evangélikus Népiskola, 1895
1895 / 8-9. szám - Szutter Dániel: Az evangelikus ismétlő-iskola és az ifjusági egyesületek
239 Törekvéseinknek tárgyát képezze továbbá a testvériségnek ápolása. Avagy nem korunk kóros kinövése-e az is, bogy az emberek egymástól mindjobban idegenkednek ? Ritka ember tud mások előmentségén szívből örülni, sőt nem egyszer tör elő a nemtelen öröm, midőn a sors mostoha keze az előbb jómódú embert nyomorult sorsra juttatja. Magyarázzuk meg a serdülő ifjúságnak, hogy épen napjainkban, midőn oly sok a végezni való, midőn a közterhek egyre szaporodnak, van szükség a minél szorosabb összetartásra, arra, hogy tehetségünk szerint gyámolítsuk a segítségre szorulót. Legyen az ifjúsági egyesület vezérlő eszméje a testvéri szeretet, hogy a tagok most és utóbb is mint édes testvérek munkálják egymás javát. Ezzel rokon gondolat a hazaszeretet ébresztése, mely kell, hogy az ifjúsági egyesületekben szintén ténykedésünk tárgyát képezze. De hát prot evang. ifjúságunknak még e tekintetben is buzdításra volna szüksége ? Avagy őseink nem a magyar állameszmének valának-e bátor harczosai? Nem munkáljuk-e ma is mindenben az állam jóllétét ? Nem találja-e oldala mellett törvényhatóság és kormány mindenkor a protestánsokat, ha egy-egy üdvös eszme keresztülviteléről van szó ? Igaz, általánosságban nem érhet bennünket vád, de vannak hibáink nekünk is. Avagy nem bánt-e bennünket, jobb érzelmiteket, midőn évről-évre jelenik meg egy-egy czikk, melyben a napi sajtó pánszláv agitátorokról, a magyar nyelvtől idegenkedő, idegen állameszméért lelkesülő ev. népről panaszol ? Hát nincs-e itt az ideje, hogy elnémítsuk e panaszt, hogy jó magyarrá neveljék a papok s tanítók a gondjaikra bízott híveket? S mily sokat tehetnének e téren a nép nevelői, ha valóban hazafias érzés vezérelné tetteiket! Igen, országszerte szervezni kellene az ifjúsági egyesületeket s különösen oly helyeken, hol a hazafiatlanság bélyegét hordja homlokán a nép, arra kellene fektetni a fösulyt, hogy ez egyesületekben tanulja meg hazáját szeretni idegen ajkú polgártársunk. Meg kell értetni ily helyeken az ifjúsággal, hogy épen a magyar bánik leglovagiasabban a nemzetiségekkel, felruházván őket ugyanannyi joggal, mennyit maga élvez; nem nyomja el őket, sőt módot nyújt szellemi tökéletesbülésükre s viszonzásul csupán annyit kíván, hogy érezzék, szivük mélyén érezzék, mit a költő mond : — a nagy világon e kívül nincsen számodra hely, áldjon, vagy verjen sors keze, itt élned s halnod kell! — De még nekünk is, kik magyar nép körében teljesítjük hivatalos kötelességünket, jut rész a teendőből; nekünk is erős igyekezettel kell
